Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél   te magad. 
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad. 
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad. 
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad. 
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél  te magad. 
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad. 
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad. 
Vedd egybe életed-halálod
- a teljesség   legyél   
  te magad.

Weöres Sándor



Tanítás

Aki szeret, annak varrd föl a leszakadt gombját,
mert könnyen lehet, hogy felvarrja más.

Aki szeret, annak hallgasd meg baját, gondját,
mert könnyen lehet, hogy meghallgatja más.

Aki szeret, azzal szelíd légy, ne goromba,
mert könnyen lehet, hogy megsimítja más.

Aki szeret - szeresd, s öleld meg naponta,
mert könnyen lehet, hogy megöleli más.

És akkor hidd el - nem ő a hibás.

Jobbágy Károly



Szeretni

Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömet szerezni másoknak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terhét hordozni egymásnak....
Embert szeretni így kellene.

Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: énemet feladni,
Krisztust követni így kellene.

Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé - az isteni szeretet.

Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világért.

Fejszés András



Óh az idő

Óh az idő gyorsan száll felettünk!
Eltemetjük akiket szerettünk;
Nem találjuk többé örömünket,
Észrevétlen túléljük szívünket.

Nincs erőnk már igazán remélni,
Új örömnek, új bánatnak élni;
A romok közt eltévedve járunk,
Idegenné vált egész világunk.

Boldog évek, szép napok sugára,
Áraszd fényed éltünk alkonyára!
Oh melegítsd még egyszer szívünket,
Aranyozd meg utolszor egünket!

Aranyozd meg! és a végsugárral
Hadd enyésszünk csendes szép halállal!
Legyen álmunk, enyhe sír ölébe,
Szeretteink örök szent emléke.

Gyulai Pál



Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted körömszakadtáig maradék - erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal-
s a lehetetlenség konok falán zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal, szótlanul,
gondolattalanul mondod magadnak:
mindegy, mindhiába: a bűn, a betegség, a nyomorúság,
a mindennapi szörnyű szürkeség
tömlöcéből nincs menekvés!
S akkor - magától- megnyílik az ég,
mely nem tárult ki átokra, imára.
Erő, akarat, kétségbeesés, bűnbánat-
hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
s egy pici csillag sétál szembe véled,
s olyan közel jön, szépen mosolyogva, hogy azt hiszed:
a tenyeredbe hull.
Akkor - magától - szűnik a vihar.
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától- éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán csak úgy
magától friss gyümölcs terem.
Ez a Magától: ez a Kegyelem.

Reményik Sándor



Bűn - Szeretet

A bűn becserkész,
a szeretet befogad.
a bűn bekebelez,
a szeretet magába foglal.

A bűn megköt,
a szeretet megtart.
A bűn száz annyit ígér,

A szeretet száz annyit ad.
A bűn elveszi az önismeretet,
felmagasztal és magasba emel:
csakhogy letaszíthasson.
A szeretet helyes önismeretre tanít,
Kiábrándít hamis ,"önmagadból" és összetör:
Csakhogy felemelhessen.

A bűn hájjal keneget,
hogy megrontson.
A szeretet kíméletlenül pöröl,
hogy megtisztítson.

A bűn fröcsköl,
a szeretet szétárad.

A bűn éget és perzsel,
A szeretet sugároz.

A szeretet egyszerű,
A bűn körmönfont.

A szeretet "egy-ügyű",
A bűn agyafúrt.

A szeretet nyíltan beszél,
A bűn körülír.

Míg a szeretet a mélység titkairól dadog,
A bűn a felszín közhelyeiről fecserész.
Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen
megmondania az igazat,
A szeretet kitérő választ ad,
hogy ne kelljen hazudnia.

A bűn kényszerít,
A szeretet késztet.

A bűn csábít,
a szeretet vonz.

A bűn érzéki,
A szeretet érzékelő.

A bűn forral,
a szeretet hevít.

A bűn űz és hajt,
A szeretet lelkesít.

A szeretet megkeresi a tisztátalant,
hogy felemelje,
A bűn "felhajtja" magának a tisztátalant,
Hogy kihasználja és a sárba tapossa.

A szeretet az embert látja a cédában is,
de a bűn csak riherongy kurvának tartja.

A szeretet megjelöl,
A bűn megpecsétel.

A szeretet társakra lel,
De a bűn csak hordákba ver.

A szeretet kiteljesít,
A bűn kiüresít.

A szeretet mentséget keres,
A bűn kifogást talál.

A bűn bekerít és magadba zár,
A szeretet kapukat nyit és
másokhoz vezet.

A bűn elfecsérli és pazarolja a másét,
De a szeretet önmagát osztja szét.

Simon András