|
 
MEGHALOK ÉRTED
Boldog legény, istenek párja,
Szemben ki ülhet szép szemeddel,
Édes kacajos közeleddel.
Kacajoddal, mely szíven-vágva
Fogja a mellem.
Hacsak már látlak, elalélok,
Torkomon a szavak elfúlnak,
Bőrömre zápor-szikrák hullnak,
Szememben sötét, vad árnyékok
S lárma fülemben.
Hideg verejték veri testem,
Remegően, félve halóan,
Az őszi fűszálnál fakóbban
Állok és már érzem a vesztem,
Meghalok érted.
(Sappho)
Édesanyám! nem perdül a rokka,
olyan
szakadós ma a szál
vágy nehezül rám,
mert a sudár, szép Aphrodité letepert!
Szerető, szerető
kell ma nekem már!
(Sappho)
Vetkőzzünk hamar, egybefonódjék, édes, a testünk,
míg a tiéd s az enyém meztelen összetapad.
Köztünk semmi se álljon, mert nékem Szemirámisz
vastag várfala még lenge fehérneműd is.
Mellem a melleden, ajkam az ajkadon, édes, a többi
csendbe merüljön, mert gyűlölöm azt, ki fecseg.
(Szilentariosz)
Csillagokat nézel, szép csillagom.
Ég ha lehetnék,
két szemedet nézném, csillagom ezreivel.
(Platon)
|
