|
1
2
3
4
5
6
Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag hull az égről,
de nem azért mert csillaghullás hava van,
hanem mert lehullott homlokodról is egy
annyi magányos éjjelen szőtt glória:
a szerelmem,
ne csodálkozz, látod nem szeretlek többé
és az ég is könnyezik,
ugye megijedtél most is, hogy ráhullott
ijedt szőkeséged közt egy esőcsepp
az arcodra, pedig csak az eső esik
és hidd el hogy vége;
és ezt a szerelmet siratja az ég is.
Ne félj,
csak egy levél hullott a lábam elé, mint
ahogy most már szerelmed is lehull...
Nézd már, beborult és hogy esik az eső.
(Radnóti Miklós)
Nem kísérthetjük a sorsot anélkül,
hogy végül meg ne perzseljen.
(Ana Veciana Suarla)
A szerelem olyan, mint a fa: magától
növekszik, mély gyökeret ereszt
egész valónkba és gyakran tovább
zöldül a szív romjain.
(Victor Hugo)
Szerelemmel múlik az idő, idővel
múlik a szerelem
(Madame Pompadour)
A szerelem elűzi az időt. Az idő a
szerelmet.
(Annie
Girardot)
Már nem születik mese abból, ha
látlak, csak néma nevetés, hogy
miért volt nekem sok, ami vagy, most
meg kevés...
(Szécsi Magda)
Minden dolog mélyén a szomorúság
rejlik, mint ahogy minden folyó
végén az óceán.
(Amiel)
Csak az kedves nekünk igazán,
amit féltünk elveszíteni.
(Anatole France)
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár, avagy
salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem
látlak.
(Ady
Endre)
| | | | | |
