
Jézus életre
kelti Jairusz leányát
Jézus átkelve a
tavon, Kafarnaumnál kiszállott a bárkából. A parton már nagy
sokaság várta őt. Ekkor egy Jairusz nevű előkelő férfiú
járult Jézus színe elé, lábaihoz borult és esedezve mondta:
-
Egyetlen, 12 éves leányom halálán van
immár; ó jöjj el, kérlek,
tedd reája kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!
Jézus megindult
Jairusz háza felé. Szorongó nagy népsereg követte őt odáig. Volt
e néptömegben egy szerencsétlen asszony is, ki már 12 év óta
vérzésben szenvedett és bár orvosokra költötte minden vagyonát,
nem tudták őt meggyógyítani. Most azonban erősen hitte,
hogy meggyógyul, ha csak az Úr ruháját is megérinti.
Odafurakodott tehát Jézushoz, megérintette ruháját és - azonnal
meggyógyult. Jézus e percben hátrafordult és így szólt
hozzá:
- Leányom! A te
hited meggyógyított téged. Ugyanekkor
hírmondó jött Jairusznak házából és így szólott:
- Uram, ne
fáradj tovább! A leány már meghalt.
Jairusz igen
megijedt. Jézus azonban bíztatta őt és folytatta útját. A
halottas háznál nagy volt már a siránkozás. Jézus bement,
megfogta a holt leánynak kezét, és hangos szóval mondotta:
- Leányzó, kelj
föl!
És a kis leány
rögtön fölkelt teljes egészséggel.

Keresztelő
szent Jánosnak halála.
Ez időben hírül
hozták Jézusnak, hogy Keresztelő János vértanúságot szenvedett
az igazságért. A szent férfiú
tudniillik szigorúan megintette Galilea fejedelmét, Heródes
Antipaszt, ki a gonosz Heródesnek fia volt. Ez ugyanis nőül
vette élő fivérének feleségét. János bátran megrótta őt,
mondván:
- Nem szabad
fivérednek feleségét elvenned!
Ekkor a rossz
fejedelem haragra gyúlt s Jánost tömlöcbe vetette. Felesége,
Heródiás,
azonban János életére tört. Történt, hogy a
fejedelem nagy lakomát rendezett születése napján. A vendégeket
Szalóme, Heródiás leánya, tánccal mulattatta. Heródesnek
ez annyira megtetszett, hogy így szólott leányához:
- Kérj tőlem,
amit akarsz s én megadom neked.
És ígéretét
esküvel is megerősítette. Szalóme
megkérdezte az anyjától, hogy mit kérjen. A gonosz asszony
azt felelte:
- Keresztelő
János fejét.
A leány tehát
János fejét kérte. Heródes szomorú lett e kérésre, de mivel már
megesküdött vendégei előtt, nem akarta szavát szegni. Azért
tehát elfojtotta lelkiismerete szavát és parancsot adott a
hóhérnak, hogy egy tálban hozza el Keresztelő János fejét. És a
hóhér lefejezte Jánost. A véres fejet tálba téve, átnyújtotta
Szalóménak, aki rögtön odaadta az anyjának. E szomorú hírre
azután eljöttek a tanítványok és mesterüknek csonka testét
szeretettel eltemették.

Jézus
csodálatosan megvendégel 5000 embert
Közeledett
húsvét ünnepe. Miután az Üdvözítő hírül vette, hogy Heródes
Antipasz fejét vette Keresztelő Jánosnak, tanítványaival átkelt
a tavon, hogy egy félreeső, puszta helyen megpihenjenek. De
hiába akartak ők elvonulni, mikor a túlsó parton kikötöttek, ott
már nagy néptömeg várta őket. Jézus tehát pihenés helyett a
betegeket gyógyította és a népet tanította. Hallgatták őt vagy
ötezren. Este lett már, és a nép még mindig ott volt
étlen-szomjan. A tanítványok így szólottak Jézushoz:
- A hely puszta;
bocsásd el a sereget, hogy maguknak a falvakban eleséget
vegyenek.
Jézus mondta:
- Nem szükséges,
hogy elmenjenek; adjatok ti nekik enni. Erre Fülöp így
szólt:
- Kétszáz tízes
ára kenyér sem elég ezeknek!
- Hány kenyér
van nálatok? - kérdezte most Jézus. András felelt
erre, mondván:
- Egy fiúnál
van öt kenyér és két hal.
Jézus ekkor
elrendelte, hogy a népet telepítsék le a földre. Továbbá magához
hozatta az öt kenyeret és két halat; és szemeit az ég felé
emelve, megáldotta s megtörte a kenyereket. Ezután odaadta
tanítványainak, hogy a hallal együtt osszák ki a nép között. És
íme, ekkor csodálatos dolog történt. Bármennyit osztottak ki a
kenyérből és a halból - nem fogyott el. Valamennyi
jóllakott. Jézus fölszedette a hulladékokat, hogy el ne
vesszenek. És 12 kosárnyit szedtek össze belőlük. Ekkor a nép azt
akarta, hogy Jézus legyen a királyuk.
Jézus azonban
elvonult a hegyek közé.
Jézus a
vízen jár
A csodálatos
kenyérszaporítás után Jézus elvonult, tanítványai pedig
bárkájukba szállottak, hogy Kafarnaumba evezzenek.
Az evezés
nehezen ment, mert nagy szélvész támadt. Jóval éjfél után volt
már, midőn Jézus a vízen járva, közeledett feléjük. A
tanítványok nem ismerték fel őt s igen megijedtek. Mondta nekik
Jézus:
- Ne féljetek!
Én vagyok!
Péter
fölkiáltott:
- Uram! Ha te
vagy ott, parancsold meg nekem, hogy hozzád menjek a vízen!
- Jöjj tehát!
-
felelte Jézus.
Péter kiszállt a
bárkából és a vízen Jézus felé tartott. De midőn egy nagyobb
hullám csapott hozzá, kételkedett és - lemerült, nagy
ijedten segítségért kiáltva. Jézus rögtön kinyújtotta kezét és
megfogván őt, így szólt hozzá:
- Kicsiny hitű!
Miért kételkedtél?
Beszállottak a
bárkába és a szélvész rögtön megszűnt. És mindnyájan imádással
borultak le az Úr előtt, mondván: - Valóban te
Isten Fia vagy!

Jézus
ígéretet tesz az Oltáriszentségről
Jézus másnap Kafarnaumban tanított. Azok közül, kiket olyan
csodás módon megvendégelt a pusztában, sokan ismét fölkeresték
őt.
Jézus így szólt hozzájuk:
- Bizony,
bizony, kerestek engem, mivel ettetek a kenyérből és
jóllaktatok. Munkálkodjatok, de nem olyan kenyérért,
amely elvész, hanem amely megmarad az örök életre, és amelyet az
Emberfia ad tinektek. Én vagyok az élő kenyér, ki a
mennyből szállottam alá. A kenyér, melyet adni fogok, az én
testem.
A hallgatók
kételkedve mondogatták egymás között:
- Hogy adhatja
ez nekünk a saját testét eledelül?
Jézus így
folytatta:
- Bizony,
bizony, aki eszi testemet és issza az én véremet, örök
élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.
Jézus mindezt az Oltáriszentségről mondotta. Hallgatói
nem értették szavait.
De a tanítványok egy év múlva, az utolsó
vacsorán, jobban megértették.
|
Jézus
csodatételei 2. |
|
Jézus megdicsőül |
 |