Küldte: Valentinus       Dátum: 2006. november 11.
Megjegyzés: "Ez a kis gyermekversem a hóesésben született... Fogadjátok tőlem szeretettel." 

Valentinus

Csilingelő kicsi szánkó

Csilingelő kicsi szánkó hejhó!
Szélsebesen húzza azt két pej ló.
Gyereksereg fénylő arccal nézi,
Vidám hangon odaszólva kérdi:

Felülhetünk szép lovacskák hejhó?
Uccu neki gyertek! Szól a két ló.
Szép sorjában sorra kerül Palkó,
Emese meg Zsuzsa és a Jankó.

Siklik a szán, száguldoznak hejhó!
Olvad a hó, zökken a szán nem jó.
Mi lesz ebből, ha elolvad Palkó?
Prüszkölve kérdezi ezt a pej ló.

Ha elolvad esik másik hejhó!
Feleli a nevetgélő Palkó.
Uccu neki vágtázzatok pejkók!
Mosolyogva biztatják a lurkók.

Csilingelő kicsi szánkó hejhó!
Szélsebesen húzza azt két pej ló.
Hullik a hó! Újból Szálldos végre!
Gyereksereg tekint fel az égre.

Golyót gyúrnak a friss hóból hejhó!
Sebesen siklik a fürge szánkó.
Boldogságban fürdik a sok lurkó,
Csilingel a kicsi szánkó hejhó!

Zirc, 2005. 12. 09



Valentinus

Jani manó egerészett...

Jani Manó kopogtat az ajtón reggel,
Kis gazdám mi lesz a mai tejecskémmel?
Kormos szemét ártatlanul reám veti,
Közben nyivákolva reggelit keresi.

Fekete szőre csillog a kelő napfényben,
Egy mozgó egérkét tart a kicsi kezében.
Menekülne szegény, de nem ereszti Jani,
Kivel lehetne vidáman, jobban játszani?

Cincogó uraság halálra váltan várja,
Hogy mikor nyílik ki végre a cirmos szája?
Elszelelne menten gyorsan árkon – bokron át,
Hogy örökre elfelejtse Jani fogsorát

Melyet feni rá, miközben bőszen markolja,
Az egérke pedig a perceket számolja
Hogy mennyi van még hátra hitvány életéből,
Vagy hogyan szabadulna cirmikénk kezéből?

Megszántam cincogó, könyörgő tekintetét,
Villámgyorsan elvettem Jani játékszerét.
Egér uram lábait nyaka köré kapva
Örökre eltűnt, macskánkat faképnél hagyva.

Zirc, 2005. 12. 12



Valentinus

Mosolyogjunk...

Mosolyogni derűs szívvel olyan jó és érdemes,
Amikor az ember szíve kacagtató és heves.
Széles szájjal harsányan és vidámkodva elszállnak,
Tréfás hangon kósza széllel énekelve rád várnak
Arra hogy majd minden arcocskán tündököl a mosoly
Nem lesz soha többé zárva kacajunk és a fogoly.

Mosolyogni derűs szívvel olyan jó és érdemes,
Amikor az ember szíve kacagtató és heves.
Menjünk együtt nincs visszaút ezért vagyunk oly sokan,
Hiszünk benne, utolérjük, Barátaim bárhogyan.
Derűs mosoly élet sója, szépen szóló dallamok,
Fancsal képpel, borús arccal fel a Mennybe nem jutok.

Mosolyogni derűs szívvel olyan jó és érdemes,
Amikor az ember szíve kacagtató és heves.
Szemembe nézz ne a földre, lássak derűt arcodon,
Ha kell, most már nézzél vissza, magad mögé válladon.
Egészséges jó derűvel kacagtató harsonák,
Messze szállnak, elrepülnek át a földön légen át.

Zirc, 2005. November 09.

Küldte: Felhőke       Dátum: 2006. november 11.
Megjegyzés:

Felhőke

Nevess velem!

Mióta vagy nekem,
mindig vidám a reggelem.
Mosolyogva fekszem,
és mosolyogva ébredem,
veled színesebb életem.
Hisz hallom kacagásod,
nap mint nap, fülembe cseng.
Gyere kacagjunk együtt!
És ne mond, hogy nem,
ezt a szót nem ismerem.
Ne szólj egy szót sem,
csak nevess velem.

Küldte: Polacsek Erika       Dátum: 2006. október 13.
Megjegyzés: " Még soha nem jelent meg sehol egyetlen versem sem, ők csupán az érzéseim betűk formájában"

Polacsek Erika

Átváltozás

Őszi erdő
álmos arcán
lassan tűnik
a nyár.

Avarba bújva,
fák között búgva,
halkan szökken
a táj.

Szélben úszó,
éjfélbe nyúló
falevéltánc
kél.

Vizét leönti,
mérgét kitölti,
bajuszát pödri
az ég.

Küldte: Komáromi János       Dátum: 2006. június 16.
Megjegyzés: "mert vannak sorok, amiket írni kell..."

Komáromi János

Hajnal lánya

álom legyen
minden Holdam
legyek ott,
hol sosem voltam

álljak várak
bástyafokán
üljek padok
barna során

szálljak felhők
párnáiban
szellő vigyen,
tovasuhan

csillagszikra
gyúljon nekem,
a Napot is
megkeresem

fűszál ágyam
rét vesse meg
altatóm kék
virág legyen

álmom őrzi
sóhaj tündér
vágyam édes
titokfüzér

csókjaim
az éjnek adom
reggel majd mind
visszakapom

hajnal lánya
reám nevet
halkan súgja
a nevemet

haja lebben
szellő szárnyán
égen ívelő
szivárvány

karcsú teste
hajlik, táncol
örökre
magához láncol

karom nyújtom
elfogadja
szívem adom
kikacagja

Küldte: N-Orbán István       Dátum: 2006. április 23.
Megjegyzés: "Nemeskéri-Orbán István - Szabadfoglalkozású közgazdász - Publikációi 1988 óta jelennek meg. Versei, folyóiratokban és antológiákban olvashatók. "

N-Orbán István

Buzuki szól a parton...

Buzuki szól a parton,
s körtáncban egyesül,
a kék a fehér,
a tenger és a szél,
a meleg nap sugaraiban,
lágyan ringatózó
számtalan kis hajón,
hajnalban fogott
hal és friss zöldség,
s gyümölcs illata pompás,
a nők dereka karcsú
csípeje lágyan ringó,
dús mellük látványa csodás,
mintha megannyi
Millói vénusz
venne körül,
míg el nem múlik a látomás,
mit az édes vörösbor
Bachus nyomán idézhetett elő.
vajh Zeusz tette mindezt,
vagy tán segítették a többi
Istenek, ki-ki tehetsége szerint?
tán mi halandók
tesszük ezt a csodát,
s válunk Istenné
nap, mint nap magunk,
hogyha megleljük az élet
bölcsőjét, és az okot
hogy miért pont ott,
és oda teremtetett.



N-Orbán István

Egy pohár konyak

Egy pohár konyak, amit iszom
mikor leszáll az alkonyat,
édes nemes, erős, meleg,
öblös pohárban
párolgó szőlő leve,
Ma egy kanál méz és eper
tette különlegessé
az élvezetet, és szép szemed,
ragadta magával csapongó,
vágyódó képzeletem.

Küldte: Végh Mária       Dátum: 2006. február 28.
Megjegyzés: "Végh Mária verse Kanadából az évszakokról"

Végh Mária

Évszakok

Tavasz, mely új életeket,
megújulást fakaszt
Bimbózó aranyág,
Nyíló kék ibolyák
A legszebb évszak nekem
- Legjobban ezt szeretem.

- Ó nyár! - ringó csónakok
csillogó vízben pancsolok,
Fényesített csillagok
Forró ajkat csókolok
Mámorokba bódulok,
A szép nyárnak hódolok!

Őszi lágy fények,
Istentől kapott színek,
Visszanéző tekintetek
Integető fellegek,
hordóillatú bánatával
Nagyon - nagyon szeretem!

Tél csillogó fehérsége,
Metsző hideg tiszta íze,
Millió szárnyon a csoda
Ünnepeknek illata
Takarómnak lágy ölén
Ezt is úgy szeretem én!

Küldte: Szalai Krisztina       Dátum: 2006. január 15.
Megjegyzés: "Saját versemet küldöm Nektek szeretettel! Tinka"

Szalai Krisztina

A fák alatt

Tudod, elmúlik a bánat
és tenéked szól a fákról
a sok csicsergő, kicsiny madár.
Vígaszként csillan meg egy-egy napsugár.
- Ugye szép a Világ?

Hallgasd, elmondják a máról,
hogy ezernyi fényben táncol
a mosolyodtól a külvilág!
Hagyd el hát, eleget búslakodtál!
- Figyelj, szép a Világ!

Hát nézd, ez mind-mind a tiéd!
Hát lásd, nyisd ki a szíved!
És kiálts, tárd ki a karod!
És kiáltsd:- Szeretlek Világ!

Ha megbocsájtasz a múltnak,
s megválasztod céljaidat,
attól majd lelkesedsz és lángra is lobbansz!
Akkor hívj köréd másokat és bíztasd,
hogy szép a Világ!

Küldte: Körösné Anna       Dátum: 2006. január 9.
Megjegyzés: "Vers a Tavaszról, olvassátok szeretettel."

Körösné Anna

Tavasz

Mikor tavasz van, a hó is elolvad,
A fagyos földből a hóvirágok kibújnak.
A napocska is többet ragyog fenn az égen,
Emberek fürödnek meg e gyönyörű fényben.

Rügyeznek a fák, csicseregnek a madárkák,
Szomorú kedvedet váltsa fel vidámság.
A tavasz illata járja át szívedet,
Mosolyogj hát s örülj az Életnek!