Küldte: Horváth Emma       Dátum: 2006. december 24.
Megjegyzés: " Horváth Emma vagyok Szegedről: ez a kis írásom még 2004 karácsonya előtt született, de szeretném megosztani veletek, mert ma is ugyanazt érzem; édesanyámtól kaptam s viszem tovább a szeretetet;
a szeretetet, amit adott, és amire megtanított."

Horváth Emma

Ahogyan hófehérbe öltözik...

Kint apró, sűrű szemekben esni kezdett a hó. Itt-ott már foltokban puha-pihe takarót terítve a tájra. Karácsony közeledett, még egy nap, és eljön a várva várt este. Kitekintett az ablakon és az arcára mosoly ült. Végre, újra fehér karácsonyunk lesz! - gondolta -
ez mindenképpen jó jel. A konyhába ment előkészíteni az ünnepi vacsorához szükséges dolgokat, már ami előkészíthető előre. Halászlé lesz, rántott pulykamell, sült krumplival, édes és sós sütemény. A konyhában mindent rutinosan csinált. Már mindent megszoktak az ügyes kis kezek. Azután ki ment a kisszobába. Elővette az ajándékokat, csomagolópapírokat és elkezdte becsomagolni szeretteinek az ajándékokat. Az édesanyja jutott eszébe, aki ha bármilyen nehézsége is volt a családnak, karácsonykor mindig megtörtént a csoda, és a gyerekeket is ott várta minden, amire vágytak, amiről álmodoztak, az ünneplőbe öltöztetett fa alatt.
Amikor már felnőtt akkorára, hogy kezdte megérteni, hogy időnként mekkora áldozattal és mennyi munka árán volt mindez lehetséges, egy alkalommal megkérdezte:
- Mondd anyu, megéri ennyit dolgozni, küszködni ezért az egyetlen egy estéért?
- Óh, kislányom, ha majd neked is lesz kinek, akkor majd megérted, milyen nagy boldogság látni, azt az örömöt, amit akkor látok a szemeteikben, amikor
meglátjátok az áhított ajándékokat.
Szemébe könny ül, magához ölelt, ahogyan suttogva azt mondta:
- Tudod, amit most érzel az a szeretet, a legtisztább szeretet.
S valami olyasmit éreztem akkor, ami azóta is, minden karácsonykor megérint,
és ma is érzem, ahogyan átölelt akkor.
Valóban igaz, s már tudom, hogy akkor elültette bennem azt a kis magot, amit igyekszem azóta is szorgalmasan nevelgetni. Most én próbálom átadni ugyanezt.
Már a fiam is gyakorolja, ahogyan igyekszik a szűkös kis zsebpénzét szétosztani szeretteinek ajándékaira. Néha kifutva a keretből, s ahogyan időnként megkérdezi:
 " Anya, mond, tudnál segíteni? "  - s persze hogy tudok. Hisz jó látni rajta a készülődés örömét is, s látni napról-napra, hogyan nyílik ki szívében a szeretet virága.
Közben elkészültek a kis csodákat rejtő apró kis csomagok. Újra kinézett az ablakon.
A táj már hófehérbe öltözött egészen. Sűrűn, nagy pelyhekben beborítva mindent, a lelkünkben is mélyen, elültetetve számtalan apró kis szeretet magot. Kinyitotta az ablakot. Kezét óvatosan kinyújtotta és várta, várta azt a csillagot. Arcán könnyek peregtek, lágyak és melegek, s egyszer csak tenyerén megpihent egy pici kis hópihe.
S ahogy látta, hogyan olvad szét, érezte azt az ölelést, amit édesanyja örökségül ráhagyott. Becsukta az ablakot, lelkében szeretet és béke uralkodott. A másik szoba legbelső szegletéből hangos kacajok csalogatták. Megyek már, megyek. Még egyszer hátra nézett, s látta, hogy odakint már végleg minden hófehérbe öltözött, elindult befelé és vitte magával a tenyerén, azt a láthatatlan kis jelet, mellyel az a csoda majd ott bent is, egy díszített fa rejtekén újból és újból megszülethetett.
Boldog, békés karácsonyt mindenkinek.

Küldte: Valentinus       Dátum: 2006. december 22.
Megjegyzés: " Ezt a versemet az Édesapámról írtam"

Valentinus

Apám hűsége

Idős ember ballag csendben, szépen,
Hetvenöt év múlt felette éppen.
Gondolatban visszanéz a múltra,
Ifjúságra, vesztett háborúkra.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Életében voltak derűs percek,
Gyermekkori tréfák, csínytevések.
Felnövekvő nehéz, dolgos évek,
Paraszt mezők, visszanéz felétek.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Megjárta az élet minden poklát,
De nem hagyta cserben szép hazáját.
Vére hullott, hűséges volt hozzá,
Nem vált soha becstelenné, ronggyá.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Hűséges volt mindig Istenéhez,
Ragaszkodott protestáns hitéhez.
A jó sorsa bárhová vetette,
Hazáját és hitét nem feledte.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Paraszt voltát soha nem tagadta,
Szülőföldje mindig visszavárta.
Búzakalász aranylott feléje
Hívó szavát úgy küldte elébe.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Megalázták sokszor, elmondták bitangnak
Pedig jó vitéze volt e dicső honnak.
Próbálták megtörni, lábbal sárba nyomni
Kétlakivá tették, tudjon boldogulni.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Imádott anyámmal kuporgattak sokszor,
Hej, pedig kevésszer jutott csak a jóból.
Mégis hűséges volt, megtörték az évek
Becsületes maradt, reá büszkén nézek.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Gyermekkori álom költővé avatta
De a valós világ, mindig megtagadta.
Gyönyörű lírája, egyszerű beszéde
Nem illett a képbe, elsodorták félre.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

De ő nem csüggedett rótta a sorokat
Tiszta szép szavakkal újra dalra fakadt.
Belső késztetésből, őserőből tette
Pedig az idő már elrepült felette.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Szép volt életének minden röpke perce
Hűséges szívével ő csak ezt tehette.
Elfáradtan immár, meghajlott derékkal
Tekinthet a múltra, összegző szándékkal.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Megköszönöm apám, hogy ilyen maradtál
A népedért mindig, csendben munkálkodtál.
Paraszti fajtádra végig büszke voltál
Hűséget számomra örökül, jussoltál.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Küldte: Polacsek Erika       Dátum: 2006. október 13.
Megjegyzés: " Még soha nem jelent meg sehol egyetlen versem sem, ők csupán az érzéseim betűk formájában"

Polacsek Erika

Éjjeli kertjárás

Virágot szakítani jöttél kertembe,
de meghallottad, hogy feljajdul a rét,
s halkan cirógatni kezdted őket.
Csodásan sütött a hold,
s te a sötétben nárciszokat kerestél.
Leguggoltál hozzájuk,
s ők némán lábadhoz hajoltak.
Lágy szellő bujkált a bokrok között,
csillagfények játszottak a fák mögött.
Oly békés tavaszi este volt,
szívem csordul ki tőle,
ha rágondolok én.

Küldte: Komáromi János       Dátum: 2006. június 16.
Megjegyzés: "mert vannak sorok, amiket írni kell..."

Komáromi János

Ajándék

ajándék legyen
a szél
amikor arcodhoz ér

ajándék legyen
a tűz
ami lobogva előre űz

ajándék legyen
a föld
ami ha kell fekete,
ha kell zöld

ajándék legyen
a víz
ami szádban életíz

ajándék legyen
a Nap
amint reggelente simogat

ajándék legyen
a Hold
ami ha kell andalít,
ha kell átkot old

ajándék legyen
a kéz
amint érintést idéz

ajándék legyen
a szó
ami igaz és való

ajándék legyen
ez a vers
ami kicsit suta,
kicsit nyers

Küldte: Végh Mária       Dátum: 2006. május 6.
Megjegyzés: "Egy régi-régi versem. Sajnos már nem tudom Neki elmondani."

Végh Mária

Anyámnak

Fejét szomorúan lehajtva
Ült ágyamnál, várt virradatra.
Nagy lázban feküdtem ottan én,
S csak akkor láttam, hogy értem él.

Nem tudom feledni e könnyes éjszakát
Most felköszöntöm érte jó Édesanyám.
Imádott kezeit ezerszer csókolom,
E legszebb ünnepen, - az Anyáknapon.

Virágot is szedtem e kedves napra Neki
Mással nem is tudnám megköszönteni.
Szerte kiabálom, mily széles e világ,
Nincs áldottabb lény, mint Édesanyám.

S míg száll dalom a földkerekségen
A nap is szebben ragyogjon az égen
Szálljon kívánságom hegyen-völgyön át
Tegyen boldoggá e szép nap minden Édesanyát...

1964. Várpalota.

Küldte: Menyus        Dátum: 2006. április 30.
Megjegyzés: "Anyák napja alkalmából szívből köszöntök minden édesanyát és nagymamát a következő verseimmel"

Menyus

Édesanyám!

Édesanyám vagy Te nékem,
Egy csillagként ragyogsz értem.
Néked köszönhetem Életem,
S mint szerelem gyümölcse - Létezem.

Ragyogásod betölti a szívem és a lelkemet,
Mindenkinél jobban szeretlek én Téged!
Szükségem van rád, mint földnek a vízre, fényre,
Mint embernek a szívre, a lélekre.

Legyél nagyon Boldog, ezt kívánom Néked,
Anyák Napja alkalmából köszöntelek Téged!



Menyus

Nagymama érzése

Boldogság nékem
mikor együtt a család
ilyenkor elfelejtem
szívem minden bánatát.

Unokák serege
gyűlik körülöttem,
ilyenkor érzem igazán,
érdemes megöregednem!

Nem rég voltak óvodások,
Látom felnőtté válásuk.
Nincs szebb érzése egy nagymamának,
Mint mikor boldognak láthatja a családot.

Küldte: Menyus        Dátum: 2006. április 30.
Megjegyzés: "A szeretet egy bensőséges, mély és tiszta érzés. Akit szeretünk, legyen az szülő, nagyszülő, gyermek, unoka vagy más, szívünkhöz közelálló személy, azzal elnézőek, megbocsátóak, segítőkészek és őszinték tudunk lenni. "

Menyus

Szeretet

Ha megbántanak bennünket, nagyon tud fájni.
De mert szeretjük, megtudunk neki bocsátani.
Megbocsátunk egyszer, sokszor, talán végtelenül
Ezt parancsolja szívünk, mert szeretünk.

A jó szándékú segítséged, nyújtsd felé, mint szeretetedet,
S ha viszont szeret, ezt elfogadja, mert bízik benned.
Az önzetlenséged, mely viszonzást sem kér,
Téged úttalan utadon, életed végéig elkísér.

Ha elégedett vagy és szereted önmagad,
ebből a szeretetből adhatsz másoknak.
Belőled áramlik a jóság, a tisztaság, a fény.
Amely másoknak is példaértékű remény.

A szeretni tudásra, annak átadására születtél Te meg
Hogy szívüket megtöltse az önzetlen Szereteted!

Küldte: N-Orbán István       Dátum: 2006. április 23.
Megjegyzés: "Nemeskéri-Orbán István - Szabadfoglalkozású közgazdász - Publikációi 1988 óta jelennek meg. Versei, folyóiratokban és antológiákban olvashatók."

N-Orbán István

Karácsonyi ének

Ha meggyúlnak a gyertyák, és felhangzik az ének,
Mennék... mennék,... mennék én közétek.
Dalolnék imát, mondanék meséket,
Szent Karácsony este... ha felhangzik az ének.

Meglásd megérkezik, megjön valahára,
Megváltó születik Isten parancsára.
Megváltó születik, Mária az anyja,
Három király indul, rögvest felkutatja,
Az égen egy csillag vezeti őket
Fényesen ragyogva, az utat mutatva.
Meglelik, tisztelik, az embert, az újat,
Sokan reménykednek, sokan csak bámulnak.
Megváltó születik, mondja az ének,
Mennék, mennék, mennék én közétek.
József és Mária menekülnek újra,
Egyiptom a céljuk és Jezus tanulja,
A leckét, hogy miként tesz az ember,
Miként alázza meg számtalan gazember.
Tanul emberséget, szeretetet példát,
Szeresd barátod, segíts a gyengét,
S ha arra kerül sor, mentsd meg a cemendét,
Ne várj a sorstól semmit, amiért nem tettél,
Ne vágyódj olyanra, mit mástól elvehetnél,
Ne magadra gondolj, maradj mindig ember,
Hiába sújt le rád a korbács ezerszer,
Hiába adnak el a Júdások százszor,
Hiába tagad meg Péter a bátor,
Az úton menned kell, s ez itt a kezdet...

Ha meggyúlnak a gyertyák, és felhangzik az ének,
Mennék..., mennék..., dalolnék imát,
Mondanék meséket, s mennék közétek
Szent Karácsony este... ezért szól az ének.

2005. december 12

Küldte: Végh Mária       Dátum: 2006. február 28.
Megjegyzés: "Ezt a verset unokám születésére írtam a lányomhoz"

Végh Mária

Örökké szeretlek

Reszkető kezekkel írom e lapot
Fájdalmas szívemnek, hogy ily messze vagyok.
Napsugár szökött újra az égboltra
Mely először ragyog le e keserves világra.
Jöttére a felhők mind messzire szálltak
A jégvirágok is mind igazzá váltak.
Nagyanyós könnyeim - mint aláhullanak
Gyönggyé válva mind Tehozzád gurulnak.

Mi lehet drágább a sok igazgyöngynél
Kis fiacskád mosolya többet ér ennél.
Leld Benne Kislányom minden boldogságod
Kicsi gyermekedbe legyen a vígságod.
A Jó Isten kísérjen végig az életen
Anyai szerelmed így lehet végtelen
Az én szerelmem is Tehozzád kerget
Édes kicsi lányom örökké szeretlek.

Küldte: Végh Mária        Dátum: 2006. február 28.
Megjegyzés:  

Végh Mária

Ne félj

Ne félj
Bújj ide hozzám, és mesélj
Ha bántanak
Ha fáj a szó
Itt vagyok én, - ne félj
Mesélj
Mondd el gondodat, - hallom
Tudom jól
Mily nehéz teher
nyomja válladat, - mesélj
Ne sírj
Könnyed csókolom arcodról
Tudod jól
a könny nem segít, - ne sírj
Itt vagyok veled
Örökké fogom kezed.



Végh Mária

Mara verse

Ha megbántottam szíved -
bocsánatot kérek
Nem akarlak, nem is tudlak
elveszteni Téged.

Melyen ott vagy legbelül
szívem rejtekében
Puha párnát, vágyat, sóhajt
ágyaztam meg benne.

Hozzád viszem minden napon
örömem, bánatom
Reád bízom minden léptem
s az én kis családom.

Tavasz után eljött a nyár,
nyár után az ősz is,
Utam járva Rád találtam,
maradj velem végig.

Te varázsolj két szememre
fényt, ha örvend szívem,
Te töröld le könnyeimet
ha néha fáj az élet.

Küldte: Sulák Krisztina        Dátum: 2006. február 27.
Megjegyzés: "Drága Zsozírisz, engedd meg, hogy ezúton küldjem el verseimet...
őszinte tisztelettel és szeretettel, Sulák Krisztina "

Sulák Krisztina

Őrizem az álmod...

Páratlan fénysugárként világít a lelked,
Mély érzelemvilág lakozik Tebenned.
Nyisd meg szíved, de csak annak, kinek belül érzed
Meglásd, csodás utakra visz ő majd téged...
Kitárulnak majd szíved ismeretlen kapui
Elkezdődnek életed eddig rejtve titkolt útjai.
Ráfekszel majd lelked lágy pázsitszőnyegére
Megnyílik előtted belső lényed örök fényessége.
Keresd az utad világító lámpácskáit
Hidd el, segítőid úgy őrzik szíved, mint édesanya gyermekének első ruhácskáit...
Úgy védelmezlek téged, mint borús időben a nyiladozó napsugarat
Betakarlak, mint sas közeledtével az anyaállat a védtelen kisfiakat.
Megölellek, mint gyászolót a barát,
hogy csökkentse sajgó fájdalmát.
Őrizem az álmod,
Hogy ne érezd többé úttalanságod...

2006. február 12.

Küldte: Perle       Dátum: 2006. február 27.
Megjegyzés: "Kedves Zsozírisz! Megköszönöm, hogy verseim felkerülhettek.
Most egy szívemnek kedves verset küldök, mert az életben játszani is tudni kell. "

Perlék

Mese - varázs

Csillagocskák szunnyadoznak, csilingelnek s ragyognak,
Hol le, hol föl apókának, köddé válnak a Mesevilágban.

Szerettem, mert szeretve voltam, csábítgatva, majd porig hullva,
Könnyeim ne lássa senki, most tudom már, mit jelent szeretni.

Érti, aki érteni akarja, aki meg nem lelke rajta.
Kis gyöngyvirág, orgona, ti tudjátok, mit jelent a Perle csoda!
Mert csoda volt, amit nem reméltem, álom, de felébredtem.
A bűvölet röpke mámor - ne irigyeld, inkább higgyj benne, drága barátom!

Küldte: Venczel László       Dátum: 2006. február 27.
Megjegyzés: "Az egyik születésnapjára fülbevalót vettem a feleségemnek,és ezzel a kis verssel spékeltem meg a dolgot, egy nagy csokor virág társaságában!
(ugyanis egy kicsit késtem)"

Venczel László

Születésnapodra!

Bár kicsit megkésve, de annál boldogabban,
Tollat vettem a kezembe, hogy Hozzád verset írjak!
Ne haragudj rám, hogy e nagy rohanásban,
Most jutott rá időm, hogy az íráshoz lássak!
A világot mindig, színesben kell nézni,
S ne csak adni akarj, de tanulj meg kérni!
Én nem kérek Tőled, és nem is fogok adni,
A mi sorsunk közös, így kell elfogadni!
Fogadd el hát tőlem, e szerény ajándékot,
S születésnapodra, minden jót kívánok!
Ez a fülbevaló, hidd el hogy nagy érték,
Bár az ára szerény, de nagyon-nagy a szándék!
E fülbevalót mindig viseld egészséggel,
S ne bízz hogy a nappal, mindig szebb mint éjjel!
Az éjjel sötétségét fénnyé lehet tenni,
Csak egy szívet kell találni, kit meg lehet szeretni!
E két arany karika, segít abban Néked,
Hogy boldogságot találj, s megnyugodjon léted!
Úgy ragyogjon rajtad, mintha glória lenne,
S ne felejtsd el soha, hogy Téged is szeretnek!

Küldte: Sebestyén Krisztina       Dátum: 2006. február 3.
Megjegyzés:  

Sebestyén Krisztina

Lányomnak

Kis szemedben szivárvány
Kis szívedben nagy világ
Kicsi szádon rózsa fénye
Kis arcodon angyal színe.

Apró kezed két kezemben
Apró lábad követ engem
Óriási szívecskédben
Óriás az érzés mélyen.

Lelkeden a szivárvány
Testeden angyalszárny
Szíveden a szeretet
Az én szívemhez vezet.

Szeretlek szép Édesem
Te vagy az én legszebb kincsem
Kicsi lányom vagy te nekem
Óriás vagy a szívemen.
Szeretlek !!!!!!

Küldte: Körösné Anna       Dátum: 2006. február 2.
Megjegyzés: "Édesanyámhoz több verset is írtam, most ebből osztok meg veletek egyet. Még azt szeretném Nektek el elmondani, hogy minden vágyam egy saját verses könyv, remélem hamarosan sikerül."

Körösné Anna

Az én Csillagom

Sok piciny csillag ragyog fent az égen,
De csak egyetlen Csillag, ami ragyog Nékem.
Az pedig nem más, mint az Édesanyám,
Ki mindig szeret, óv és vigyáz Rám!
2005.05.16.

Küldte: Körösné Anna       Dátum: 2006. feruár 2.
Megjegyzés: "Ezt a versemet Édesapámhoz írtam,kire abban hasonlítok, hogy mindig vidáman fogja fel a nagybetűs Életet!"

Körösné Anna

Édesapám!

Valaha, nem is oly régen,
Haja fekete volt, mint az ében.
Alakja erős, szeme szikra,
Szája szegletén ott csücsül a móka.

Mára haja kifehéredett,
Próbára tette az élet,
De kedve még előcsalható,
Főleg, ha unokáiról van szó!

Becsületesen élt és él,
Mindig hisz és remél!
S ki így él, soha sem szegény,
Mert szeretete bennünk is él!
2000.04.14.

Küldte: Körösné Anna       Dátum: 2006. február 1.
Megjegyzés: "Névnapi köszöntő. "

Körösné Anna

Névnapi vers

Névnapod alkalmából
Gratulálok Néked,
Legyen kedved mindig
vidám, s bőven legyen étked!

Egészségben növekedjél,
Szeretetben bővelkedjél,
Bármi gondod támad,
Rám mindig számíthatsz!
2002.05.15.

Küldte: Stefán Zsóka       Dátum: 2006. január 21.
Megjegyzés: "Életem legnagyobb boldogsága a gyermekem, aki már maga is nagyszülő. Neki írtam ezt a verset. "

Stefán Zsóka

Fiamnak...

Elszálltak a gyermekévek, lassan felnőtt lettél,
Szőke kicsi fiúcskából nagypapává értél.
Őszül már a halántékod,
Rohannak a percek.
Köszönöm a jó Istennek,
Hogy felnevelhettelek.
Ha majd egyszer, évek múltán
Rólam csak a múlt mesél,
Legyek én is azok között,
Aki emlékedben él...

Küldte: Horváth Lászlóné       Dátum: 2006. január 11.
Megjegyzés: "Kedves Zsozírisz! Elküldöm verseim közül az egyik legkedvesebbet.
A baráti körömben nagy sikert arattam velük, sőt biztattak, hogy küldjem el valamelyik szaklapnak, de még nem volt olyan kívülálló, aki elfogultság nélkül nyilatkozott volna. Ezt a verset Anyám halálának második évfordulójára írtam.
Szeretettel: Jutka (Csupika). "

Horváth Lászlóné

Anyámról

Nem Ő szült, de Ő nevelt fel.
Vastageres kezeivel
másnak mosott, csakhogy nekem
betevő falatom legyen.

Takarított szálka szúrta,
súrolástól körme kurta.
Alacsony, egy kicsit sánta,
mindig szaladt fájós lába.

Ebédjéből, zsebretette,
nehogy más azt észrevegye,
a húst vagy egy-egy pogácsát,
"betömni a gyerek száját."

Este amikor hazajött,
szívembe öröm költözött,
tudtam, megint hoz valami
finomat s ezt értem teszi.

Aztán mikor lefeküdtünk,
beszélgettünk, nevetgéltünk.
Később elfujta a lámpát,
s csitítgatta fájós lábát.

Gyerek voltam nem értettem,
mennyi mindent tett meg értem!
Most már tudom, néha este
kezeit miért tördelte.

Csendben ment el, úgy ahogy élt.
Alázattal várta az éjt.
A fájdalmam szinte izzott,
a szívembe kés hasított.

Imádkozom:"Én Istenem
adj meg Neki ott a mennyben
mindent, amit megérdemel
hisz szeretlek tiszta hittel."

Karcag, 1983. november 01.

Küldte: Szita Zoltán       Dátum: 2005. november 23.
Megjegyzés: "Kedves Zsozírisz! Csak gratulálni tudok mindenhez, egy versemet küldöm ajándékba köszönetem jeléül! Copyright: Szita Zoltán, 1975. április 28. Szerüdv: Zoli "

Szita Zoltán

A szív

Néha már azt hisszük, hogy
pici, borsónyi szívünk van,
és mégis, néha az a makacs
mekkorát dobban - pedig,
milyen pontosan kiszámítva
egyazon ritmusra a vággyal,
együtt szunnyad a téllel
és együtt ébred a nyárral -
Tavasszal meg ujjong, zsibong,
ősszel meg majd elsárgul -
néha már én is azt hiszem,
és hogy hogyan dolgozik, üzen!
Mindig és fáradhatatlanul,
mi mégis mindig megijedünk
ha dobban egyet páratlanul.
És mikor rájövünk végre, hogy
milyen bolondos szívünk van,
és hogy ez a szív milyen nagy:
azt hisszük, mindenre képes,
és hogy mindent befogad.

Küldte: Marcsi       Dátum: 2005. november 23.
Megjegyzés: "kiwi"

Marcsi

Legjobb barátnőmnek

Ha majd a dalaid már nem kellenek
Ha majd a dalaid már nem kellenek,
madarak még röpülnek, mit sem sejtve.
Fájó szívvel nézem őket, mert látom,
bennük, te is így repültél.
Vigaszt nyújt az ég közelsége, a nap melegsége,
bízva benne nem csak fönt, hanem lent
is melegen tartja szívünket.

Szárnycsapkodás már késő,
erőnk fogytán.
Neked itt lent marad az élet,
tudom fájó érvek.

Nem neveznéd létnek, de vagy nekem,s vagyok neked.
Ezért boldogan gondolj arra, még
repültél mennyien szerettek.
Most pihensz, s még többen
emlékeznek.

Dalaid fülünkbe csendülve,
embereket boldoggá téve.
Már nem csapkodsz szárnyaiddal,
de vagy nekik, s vagy nekem
itt belül.
A szívdobbanás súgja jó, hogy itt vagy velünk.