Küldte: Horváth Nóra       Dátum: 2007. július 21.
Megjegyzés:" Az én versem "

Horváth Nóra

Atinak

Ha egyedül érzem magam,
Mindig rád gondolok.
Szeretném, ha velem lennél,
De te nem vagy ott.

Olyankor azt játszom,
Hogy mellettem fekszel,
S én őrizem álmodat
Féltő két szememmel.

Csend van. Nyugodt,
Békés arcod lesem,
Kezedet simítom
Kábán, szerelmesen.

Érezném, hogy légzel,
Szívedet, hogy dobban,
S megcsókolnálak
Lopva, titokban.

Küldte: Veréb Zoltán       Dátum: 2007. június 30.
Megjegyzés:" A verseimet eddig csak haverjaimnak és tanáromnak mutattam meg, valamint egy felvidéki irodalmi folyóirat egyik szerkesztőjének. "

Veréb Zoltán

Szeretem

Vízzel az úton,
De száraz módon
Boldogságtól részegedve,
Történteken elmélkedve
Lépek én már hazafele.

Szeretem én őt,
Imádom én őt
Szívem szárnyal fel az égbe,
Elvesztem a szép szemébe,
Ott akarok maradni örökre!

Fogni két kezét,
Látni szépségét,
Csókolni kezét, ajkait,
Mint víz simítja tagjait,
Gyöngéden vigyázva álmait.

Aludj szerelmem!
Aludj életem!
Nem zavarhat senki téged,
Hisz itt vagyok, óvlak, védlek,
Mindent, mi jó, megérdemled!

Küldte:Ficzere Tímea       Dátum: 2007. június 30.
Megjegyzés:" Együtt ébredtem a felkelő nappal születésemkor,
szüleimtől a Ficzere Tímea nevet kaptam.
Érzelmeimből táplálkoztam, mikor verseimet virtuális papírra vetettem. "

Ficzere Tímea

Néma fohász

Szeretni akarlak, ölelni szorosan,
felszippantani mélyen az illatod,
s egy röpke pillanatig magamban tartani azt.

Tekintetemmel fohászkodom egy pillantásodért,
de csak hangod visszhangzik fülemben,
ami az első percben a mennyországba repít,
később nyughatatlanná tesz,
majd szépen lassan tudatosítja bennem mérhetetlen hiányod.

Most ne csitíts kérlek, szenvedek!
Lassan forrongásom alább hagy majd,
csak nagyon nehéz elfogadni a tényt,
hogy még Brigi is szerencsésebb nálam.

Küldte: Tövisháti András       Dátum: 2007. június 29.
Megjegyzés:" Írtam régebben pár verset, a Kedvesemnek valahogy mégsem sikerült írnom korábban... De mivel közeleg a házasságkötésünk napja (idén augusztus 18-án lesz...), ezt a verset Neki írtam. És ez lesz az esküvői meghívónkon is."

Tövisháti András

Majdnem késő lett...

Majdnem késő lett, mire megismertelek,
Fáradt, s bizalmatlan voltam, mégis megszerettelek,
Megszerettelek, s kit te szeretsz, csodáltam,
S általad szeretve végül magamra találtam.

Magamat azelőtt soha nem szerettem,
Általad lett így teljes a szerelmem,
A "te", és az "én" lassan "MI"-vé alakult,
A két szív ekkorra egybe simult.

Most rokonok, és barátok előtt "MI"-vé válunk,
Így lesz teljes végül a boldogságunk.

Küldte:Tamás István       Dátum: 2007. június 29.
Megjegyzés: " Az én versem "

Tamás István

Remegés

Puha párnádra rátelepszik az éj,
szíved dobbanása a csend remegése.
Aranycsillag játszik arcodon,
lelkedben felcseng, kettőnk zenéje.

Aludnál! - de a zene egyre szebb lesz,
annyira szép, hogy megremegtet.
Te meg Én,
táncolunk az éjben,
akár szerelmes angyalok
remegünk a fényben.

Álmodj csak kedvesem,
ablakod alatt virágok ölelkeznek,
egy furcsa érzés ringatja tested,
s kicsordul aranyló, mézédes könnyed.

Ébredezik a hajnal kibontott fátylában,
szendergésed eltűnik a Hold ragyogásában.
Hogy vigyáztam rád, megtudhatod könnyen!
Szívedben remegve dobogtam,
s párnádon ott maradt a könnyem...

Küldte: Székely Adruss       Dátum: 2007. június 29.
Megjegyzés: " Az én versem "

Székely Adruss

Nem az

Nem az az igazi ember, ki nagy szavakat tud mondani,
s végzettsége elér az égig, hanem az,
ki bármikor képes beszéd helyett jót cselekedni,
tud szeretni, s ha sárba tiporják, képes egyedül felállni.
E dolog fő erénye: "képesek legyünk mindig, s mindenkor önmagunk lenni!"
Akár szerelemben, csalódásban, a világ harcában csak magunkra számíthatunk.
S kiben hiszünk, s imádkozunk sokszor, segítségért hozzá kiálltunk.
Én ebben hiszek, s nem tagadom, mert minden ember küzd valamiért.
Akár a csillagos égért, a fénylő holdért, napsugárért, a zöldellő erdőkért...
S valakiért, ki mindig melletted, van, megbocsát neked,
s talán a sírba is majd együtt temetnek...
Ne gondold, hogy mindig, mindenkor bárki megbocsát majd neked.
De aki ilyen, az szívből, igazán s örökké szeret...

Küldte: Simon Gyöngyi       Dátum: 2007. június 29.
Megjegyzés: " Az én versem "

Simon Gyöngyi

Szerelmemnek a parkból

Ősz volt, s már hullottak a falevelek,
Akkor pillantottam meg gyönyörű szemeidet.
Fellángolt lelkemben a szerelem tüze,
És vártam, vajon vissza nézel-e,
De nem néztél, csak mentél tovább,
Nyitva hagytad szívem kopár kapuját.
Másnap ugyanakkor, ugyanott vártalak,
Amikor kézen fogva kedveseddel láttalak.
Azt hittem csak káprázott a szemem,
De nem káprázott, összetört a lelkem.
Hazamentem könnyel teli szemeimmel,
S sírtam tovább, már vérző kezeimmel.
Nem fájt, ahogy lassan haldokoltam,
Csak az, hogy benned ily nagyot csalódtam.
Koporsómból nézek körbe-körbe,
S látlak sírom fölött könnyeket öntve.
De miért sír ott melletted a kedvesed?
nyugodj meg testvérem - vígasztalod kedvesen.
Puszta félreértés miatt haltam meg,
Most élvezhetném vígan szerelmedet?
De most már mennem kell hív az ég,
Csak azt kívánom, míg élsz boldog légy.
Síromon árva koszorú virít a gazból,
Rajta felirat: Szerelmemnek a parkból!

Küldte: Szeredi Petra       Dátum: 2007. június 29.
Megjegyzés: " Az én versem "

Szeredi Petra

Hozzád...

Reggelente álmosság terjed szét
A nagyváros szürke peremén,
Hibbant emberek szóródnak felém,
Mesébe illő közönnyel közéjük lépnék.

Mégis inkább állok gyengén.
Feltűnsz Te, titkos tüneményként.
Szövetkabátod meglibbenti a szél
A tavasz első jeleként.

Szótlanul tekintek feléd,
Mintha először révednék
Igéző kék szemeid közé,
Mégis szomorúság költözik belém.

Üveges szemmel a pokolba mindig visszatérsz,
S most nem mehetek veled én.
Nem hallom zengő hangod,
Bár elragadott rég az ellenség.

Mit képzelek, hisz nem vagy enyém!
Közéjük tartozol, pusztítod ami ép!
Gyermek voltam, magadat szőtted belém!
Szeretlek, de tőlem elmentél!

Küldte: Gabilly Tünde       Dátum: 2007. június 29.
Megjegyzés: " Édes-keserű vers, mert édes-keserű szerelem.
Annak írtam aki távol él tőlem és talán soha nem lesz mellettem. "

Gabilly Tünde

Szeretnék...

Szeretnék veled, érted lenni
Ami oly sokat jelent mint élni
Veled élni, simogatni, szívni
néha a véred, sohasem szomjazni
Csókért, bókért.

Szeretnék veled megpihenni
Elmém sulyát a válladra nyomni
Néma szavakkal beléd hatolni
sóhajommal érzékien karmolni
lelked, tested.

Szeretnék veled messze menni
a Péntek estét mögöttünk hagyni
Másra várni és másra vágyni
Egymásra nem várni de vágyni
éjjel, kéjjel.

Szeretnék veled édeset sírni
könnyeid tükrében mosolyogni.
Magamat benned boldognak látni
Téged bennem boldoggá tenni
értem,érted.

Küldte: Tukacs Anna       Dátum: 2007. június 29.
Megjegyzés: " Tukacs Anna vagyok 33 éves, válásom után találkoztam egy csodálatos emberrel, akit őszintén, tiszta szívből szeretek!
Ezt a verset neki írtam: Maczák Attilának, az én szerelmemnek. "

Tukacs Anna

És akkor...

És akkor megláttam őt, ahogy felém tartott,
s szívembe beköltözött a szerelem.
Ő lett értelme minden napnak,
Ő miatta kell fel reggel a nap.
A sebek amiket kapott, még látszanak,
mélyen vannak szívében, talán sosem múlnak.
De én remélem, beteg szívét majd egyszer nekem adja,
s az idő mit kért majd letelik,
mert nélküle nincs fénye a napnak,
és értelme sincs a holnapoknak.
Őszinte ez a szerelem,
és tiszta mint egy kispatak,
egy ember van akinek szívemet adtam:
Maczák Attila ez te vagy!

Küldte: Pej Erika       Dátum: 2007. június 29.
Megjegyzés: " Remélem, tetszik... "

Pej Erika

Szirmok

Elnézem az ágakat, ahogy a napfényre nyílnak,
S minden kicsi szellőre hajolva sírnak.
Szirmuk hullajtják,
mintha nyárban havazna...
Gyönyörű ideje van most a tavasznak.

Jó, hogy a természet tudja, mit kell tennie,
hogy érzi mi a helyes,
mikor kell vennie életerőt, sóhajt, vizet vagy napfényt.
Én meg nem látom meg a reményt.

Merjek-e szeretni, újra remegve ölelni?
Merjek-e másnál boldogságot lelni?
Bár tudnám a választ,
mennyivel könnyebb lenne,
Ha az ész szólna,
s nem a szív felelne.

Elnézem az eget, amint kéklőn hívogat.
"Hát Te nem látsz már szebb napokat?
Ne mondd, hogy nincs már bodorfelhő,
mert van!
Egy nap a tied is el jő!
Vagy már itt is van, csak nem engeded be!
Nyisd ki az ablakod, öleld kebledre!
Zárd le a múltat, élj a mának!
ne sírasd az emlékeket,
mert fájnak!"

Hullnak a szirmok, s én nézem őket,
ahogy ellepik körben a völgyet.
Egy a tenyerembe megpihen,
Kicsit mereng ott, majd tovalibben.
Követem, ahogy táncol az égben,
majd elvész a messzeségben.

Lassan én is elindulok...
Talán várnak rám új, kalandok.
Talán még nem késő, hogy szeressek,
Hogy a szirmok közt, boldogságot keressek.


Pej Erika

Vágyom rád

Vágyom rád, mint szomjazó a vízre.
Vágyom rád, mint ifjúságra az öreg néne.
Vágyom rád, pedig tudom, nem lehetsz enyém,
hisz mindez nem más, mint hiú remény!

Vágyom rád, mert kívánom csókod.
Vágyom rád, mert hiányzik bókod.
Vágyom rád, mert szeretlek, s kellesz nekem,
hisz csak akkor élek, ha te vagy nekem.

Vágyom rád, hosszú éjszakákon.
Vágyom rád magányos napjaimon.
Vágyom rád mindig, ha nem vagy velem,
hisz nélküled nem is létezem.


Pej Erika

Szikla tetején állok...

Szikla tetején állok,
Szemem távolba néz,
Kedvesemre várok
S keze, lassan kezemhez ér...
Aztán hozzám hajol...
Egy szót súg fülembe,
Karjával átkarol,
S beletalál szívembe...
Tavaszi délután,
Ne múljon el soha...
Jobb lenne talán Ha megállna egy pillanatra.
Aztán jő a másnap este,
Másképp érez már...
"Ég veled" szól a beste,
Istenem, hogy fáj!
Éjjel van, agyam egyre zakatol
Súgja, feledjem el őt örökre
De nem lehet, hisz még mindig átkarol..
Hogy téphetném ki egy kettőre?
Ne legyen többé tavasz.
Legyen tél, hideg, fagyos.
Az kell nekem, nem vigasz,
Mert az csak belül mardos.
Szikla tetején állok
Egyedül magamban...
Kedvesemre várok,
De a könnytől nem látok...

Küldte: Pokorny Ilona       Dátum: 2007. június 29.
Megjegyzés: " Én egy 75 éves özvegyasszony vagyok. Kassán élek. Csak 5 éve kezdtem verseket írni a férjem halála napján, eddig verseim tartottak életben... "

Pokorny Ilona

Várom

Várom, hogy az est leszálljon,
Szemeimre jöjjön álom.
Hátha ma is meglátogatsz,
Újra érzem majd csókodat.
Újra érzem ölelésed,
Kéjtől izzó remegésed.

Elmúlt már az éjszaka,
S nekem nem volt megadva,
Hogy megjelenj az álmomba.
Itt van már a fényes reggel,
A lelkem tele van reménnyel,
Hogy eljön majd az éjszaka,
S te velem töltöd azt újra.


Pokorny Ilona

Édes álom

Ma álmomban hozzám jöttél,
Szerelmesen átöleltél.
Karjaim nyakad köré fontam,
S boldogan hozzád simultam.

Ajkamra az ajkad rátalált,
Mely a csókodra régen várt.
Öröm járta át a szívem.
Hiszen velem vagy kedvesem.

A forró csóknak vége lett,
Kezem a kezed foglya lett.
Majd hátra vetted léptedet,
Köztünk a kapocs szétesett.
Egymás felé nyújtva kezünk,
Távolság csak nőtt közöttünk.

Ajkamról még ki sem hűlt a csókod,
Mikor lényed ködben szertefoszlott.
Oh! Én drága szerelmesem!
Ha csak az álmomban lehetsz velem,
Én alva szeretném leélni életem.

Küldte: Gulyás Barbara       Dátum: 2007. június 29.
Megjegyzés: "Ha valami belülről, mélyről súgja, hogy Ő kell neked..."

Gulyás Barbara

Mi a szerelem?

Napszaka az éj
És szívedben él.
Mikor nem igézed
Akkor kísért meg.
Édesen fáj, elvakít
És sírásra is megtanít.
Átadod teljes éned,
Lángoló szenvedélyed.
És boldog vagy míg nem jő,
A pusztító idő,
Mely ha tud porrá tesz,
És elsöpri szerelmedet


Gulyás Barbara

Nyári szerelem

Nem akarom látni,
Álomba ringani,
S mégiscsak lesem,
Hátha valahol meglelem.

Más karol, más néz téged
S mást karolsz, másra nézel.
Mással mosolyogsz a képeken
De nekem mással lennem: képtelen.

Miért ismertelek meg?
Nem hittem, hogy fájdalmas a szerelem.
S mégiscsak lesem,
Hátha valahol meglelem...


Gulyás Barbara

Ha

Ha a szívem egy térkép lenne,
Felfedezhetnéd benne álmaim.
Ha a lelkem egy könyv lenne,
Elolvashatnád gondolataim.
Ha a szemem csillag lenne,
Kívánhatnál egyet lehulltakor.
Ha a szám egy rózsa lenne,
Lecsókolhatnád mosolyom.
Ha a hangom a szél lenne,
Hallgathatnád, mit suttogok az éjbe.
Ha a hajam a napsugár lenne,
Érezhetnéd bőrödön melegét.
Ha az érintésem hó lenne,
Egybeolvadhatnál énemmel.
Ha a múltam egy regény,
Te megismerheted az egészet.
Ha a jelenem egy notesz,
Írhatnád benne a fejezeteket.
Ha a jövőm egy tükör,
Tőled függne, darabokra mikor töröd.


Gulyás Barbara

Juan

Fúj a hűs szél
Lágyan az arcomhoz ér.
Mintha érezném leheleted,
Mely bőrömre égett.

Vörösen izzik a Hold
Megvilágít s salsázunk a parton.
Fekete ingedhez simul karom,
E pillanatot elengedni nem akarom!
Kialudt már a tűz
Ám bennünk csak most hevül.
Perzsel az éjszaka,
Hirtelen elfelejtem hol a haza.
Érzem a tenger illatát
Hozza a tajtékzó hullám.
Hullám…ilyen az életem.
Megemelkedik, majd lesüllyed.
Tudom, most éppen fenn járok
Többre nem is vágyom!
Ölelj, ölelj még nem csökken a hullám,
S sétáljunk a holdfény hídján.
Onnan nézzük a homokos partot,
Ahogy a kiugró sziklák közt csillog.
A pálmák mögött elbújnak a házak
S közben a spanyolok táncolnak.

Fúj a hűs szél
Lágyan a lelkemhez ér.
Mintha éreznélek Téged,
Ki a szívembe égett.

Küldte: Boros Gábor       Dátum: 2007. június 29.
Megjegyzés: "A nevem Boros Gábor. Egy ember, aki elindult önmaga felfedező útján, akiben kialakult egy valós benső mosoly, egyensúly, aki örök gyermek marad, s hosszú út áll előtte. Ezt a verset egy olyan lány ihlette, akiért elengedném a fát, amelybe ilyenkor szorosan kapaszkodik az ember. Annak a lánynak, akiért feláldoznám a szabadságom, s akivel szívesen megöregednék. Ő egy csodálatos teremtés. "

Boros Gábor

Mit suttog a szél?

Szerelemből születtél és szeretetből lettél,
Gyöngédség leple alatt kincsnek nevelkedtél.
Öleljen fényes palástként a valódi boldogság,
Árnyékként kövesse lépteid az igaz barátság.
Szerelemből születtél és szeretetből lettél,
Virágok törékeny lelkében mosolyt ébresztettél.
Lényedből sugárzik a szerető gondoskodás,
Szemeidben ragyog ezernyi őszinte csillogás.
Szerelemből születtél és szeretetből lettél.
Öröm bársonymezején pillangóként repkedjél!
Érző szívek szigetét kerüld el, oh, örökre!
Tested már régóta hordoz egyet belőle.
Szerelemből születtél és szeretetből lettél,
Álmodni sok-sok szépet sohasem féltél.
Vágyak tengerén hajózz tovább-tovább!
Valósítsd meg útjukat minél hamarább!

Küldte: Enoszka       Dátum: 2007. június 29.
Megjegyzés: "Esti keresgélés alkalmával találtam rá erre az érdekes oldalra és szinte azonnal megtetszett, hát úgy döntöttem, megosztom egy régebbi írásom Veletek. Az igazsághoz az is hozzátartozik, nem alkottam sokat. Volt az életemben egy-két hét, mikor a Szeretetnek köszönhetően, olyan Áldott állapotba kerültem, muszáj volt írnom. Nagyon szerettem Őt is, az írást is. Remélem az olvasása Nektek is olyan, vagy legalább is hasonló, örömöt fog okozni, mint annakidején nekem az írás. "

Enoszka

Szeretsz-e?

Neved nevetve
felel s énekel.
Kérdem szeretsz-e?
Félek.
S máris eléd térdepel
Minden
Gondom s gondolatom
mely Tőled Él
S a kalóz vágy
mi Nálad jár
Ha egy szavad hozzám ér.
Gyorsan kél.
Nem remél.
Akar!
Nincs mi eltakar.
Mezítelen Szerelem.
Ez vagyok.
Csak ezt adhatom.
Magam.

Érzem a szád
bőrömhöz ér,
Kezemben lüktet
Szíved a drága.

Ujjammal írom
szerelmes versemet
Lágyselyem hátadon.
Ébred a vágyam.

Elidőz, megindul
felkél a kéj.
Rímekbe rezdül
Hajnali sóhajod,

Szemedből szólít
Múzsám a szép.
Megfeszülsz, elernyedsz
Testedben olvadok.

Várom, hogy átölelj
de csak a csend csalogat
Vágyom a hangodat
de csak üres ágyam hívogat
Kutatom szép szemed
Nélküled vak vágy vagyok
Vajon mos merre jársz?
Jöjj kérlek, s kívánj Jó Éjszakát

Érzem az élet rajtam átdübörög
Érzem a világ csak rángat a porban
De érzem hogy szép szemed rám mosolyog
Érzem hogy szíved enyémmel dobban
Érzem hogy kezed kezembe téved
Érzem hogy Szeretsz, s én Szeretlek Téged

Imára kulcsolva
Bőrödet kutatva
Bátortalan reszketőn.
Nevedet rebegve
Csókodat keresve
Vágyakban elveszőn.

Megtévedten.
Megkerülten.
Hangtalan Boldogan.
Téged áld.
Hozzád símul.
Rád talált.
Két kezem
Ajkaim
S az Életem.

Küldte: Kobza Diána       Dátum: 2007. június 29.
Megjegyzés: "az én versem"

Kobza Diána

Ha szeretsz

Ha kérdeznéd hol vagyok,
Azt felelném: itt vagyok
SZerelmes öled melegén,
Egy szép világ egén,
Ringató karjaidban, én
Elalszom, s te vezetsz,
Titokban álmodozva így
SZeretsz, ha szeretsz ...

Küldte: Unti Ruth       Dátum: 2007. június 29.
Megjegyzés: "Budapesten születtem, Unti Ildikó írónő vagyok, a Magyar Írószövetség tagja. Izraelben egy délvidéki Kibucban élek 1993 óta, magyar-izraeli állampolgárként. Manual therapistaként, alternatív gyógyítóként dolgozom
egy egészségügyi sportklubban Askelonban. "

Unti Ruth

Szerelmemnek

Kinyitottuk a boldogság ablakát, s
Beszívtuk egymás illatát
Csókoltuk testünk rejtett zugait
Zuhantunk bódító útjain.

Mertük vágyainkat élni, s
Akartuk szerelmünket élvezni
Kéjjel adtuk a mámor pillanatát
Nevetve kerestük az önfeledtség partját.

Kiáltva találtad női érzékenységem, s
Forrón ölelted lüktető öled mélyen
Igézve haladtál gyönyört adva
Erőtől reszketve,beteljesülve!

Szeretve fogtál vízsugár alá, s
öröm táncolt sugárzó szemedben
Foggal mardosó csókod zuhanyában
Megsemmisültem tested birtokában!


Unti Ruth

Szerelmi nász

Kezembe kezed
Arcod arcomon
Szemembe szemed
Csókod csókomon.

Hajam hajadba
mellkasod mellemen
Hasamon ágyékod
Combom combodon.

Imádva szeretsz
Szeretve akarlak
Katlan a szerelmed
S szerelmedben égek.