Küldte: Komáromi János       Dátum: 2006. június 14.
Megjegyzés: "mert vannak sorok, amiket írni kell..."

Komáromi János

Csókollak édesem

csókollak édesem
csókollak édesen
és kedvesen becéz a szám
ha álmomban
testedre
rátalál

szavakat írok
bársony bőrödre
nyelvem lesz tollam
mindörökre
s szerelmem formál
minden betűt

tested keresem,
ha kezem tétován
álmok után kutat
míg az éjben
csak szívem
mutat utat

szemed látom
amikor fáradt
éjszakámon
sápadt-Hold magányban
nyugtom
nem találom

ölellek kedvesem
ölellek csendesen...

Küldte: Komáromi János       Dátum: 2006. június 14.
Megjegyzés: "mert vannak sorok, amiket írni kell..."

Komáromi János

Mondóka

kell a
levegő
kell a
szerető
ágy és
heverő
reánk vár!

csókom
ha adom
csókod
ha kapom
ajkad
harapom
jó, ha fáj!

szálló
lepedő
égben
lebegő
értem
epedő
szegény lány!

vágyam
haza ér
kínom
mit sem ér
éjjel
eltűntél
ne nézz rám!

várlak
haza még
hívlak
haza rég
kérlek
ne remélj
elém állj!

sírok
ha tagadsz
fáj, hogy
ha nem adsz
ősz ez
vagy tavasz
segíts már!

csónak
lebegő
sátor
befedő
ajkad
nevető
szivárvány!


Komáromi János

Szerelemajándék

a szerelem játék
a boldogság ajándék
tudom

a reményem, az álmom
akarom, megtalálom
várom
nagyon

a vágy űz és hajszol
a testben kéj barangol
érzem
ha nézem
a szemed

a szerelem nem játék
a boldogság ajándék
tudom

érintésed éget
felidézlek téged
látlak
kérlek

pár pillanat öröm
érezlek bőrömön
csókod
mohón
lopom

a szerelem több mint játék
a boldogság ajándék
tudom

hajam hajadhoz
szád a számhoz
a vágy
újra
elhoz

fej hajlik a vállra
nyugalomra vágyva
szívem
csendben
dobog

Küldte: Végh Mária       Dátum: 2006. június 14.
Megjegyzés:

Végh Mária

Vágyódás

Rábíztam csókomat egy felhőre
hogy messze, - messze Tehozzád vigye
Puha szellő, kócos vidámsággal
arcod, hajad, lágyan megérintse.
Megállt az idő itt mellettem
míg fényképedre ráhullott a fény
Varázs törte szét jégpáncélját
múltamnak, mely Terólad mesél.
Mesél az álomarcú hívatlan
folyton Terólad sok - sok édeset
Átélem ma átfagyva újra és újra
azokat a búsan szép éveket.
S míg fényképedet nézegetem némán
jól esik egy könnyet ejteni
Ne érezd azt sosem a szívedben
hogy el tudnálak én felejteni.

Küldte: Komáromi János       Dátum: 2006. június 14.
Megjegyzés: "mert vannak sorok, amiket írni kell..."

Komáromi János

Szeretni Téged

szeretni Téged
halálig szeretni
ha jő az örök álom
akkor sem feledni

ragyogó Napnak
büszkén mutatni
viharos szélben
védőn takarni

simítani szelíden
selymes arcodat
tekintetemmel érinteni
mosolygó szavadat

szaladni remegő
lábakkal feléd
ölelni két karommal
tested melegét

hozzád imádkozni
ha szomorú vagyok
Neked szólni ha
boldogan dalolok

neveddel álmaim
megédesíteni
ébren az álmokat
Veled átélni


Komáromi János

Akkor majd...

Amikor majd a fák levelei közül
langy szellő ereszkedik a mezőre
és csintalan mosollyal vesz
virágillatot magához,
hogy méltó ajándékot hintsen
karcsú alakod köré...

Akkor majd a szemedben
emlékek csillannak fel
és látni vélsz majd
egy rég volt kedves arcot,
egy szelíd mosolyt,
két derűs, csillogó szemet...

Akkor majd felderül tekinteted
egy felhőtlen pillanatra
és halvány, diaszerű képek
futnak át előtted
s míg könnyed mozdulattal
hajad igazítod,
hajszálaid között
megcsillan a messziről,
hozzád hódolni érkezett napsugár...

Akkor majd szíved mélyén
megmozdul valami régi szép érzés,
valami meleg, simogató, szelíd szeretet.
Olyan, mint a teremtő erő,
mint a lágyan hullámzó óceán-bölcső,
mint a levegő kék végtelenje,
mint a gondolat áradó mélysége,
mint a szerelem....

Akkor majd én is ott leszek Veled.
Leülök melléd és homlokom
kezed bársonyára hajtom.
Bódító csókok emlékét ébresztem
régi érzésektől égő ajkadon.
Simogatás leszek múltat idéző
már csak néha vágy-piros arcodon.

Akkor majd tested megremeg,
mint amikor finoman érintettem bőröd
és boldog voltam, ahogyan boldog
a forró sivatag homokján haldokló vándor,
amikor hűs víz érinti ajkait.
Mint amikor kívántalak magamba olvasztani,
valami élő elegyet alkotni testeddel
és lelked részévé válva élni tovább, benned...

Akkor majd érzel újra, érzed,
amint testedbe bújva létezem,
és amikor majd csendben leszáll
az árnyakat idéző alkony és elmossa
képzeletben melletted ülő alakom
és felállva lámpát gyújtasz, még lelkedben
utánam nézel és csókot küldesz, ahogy rég...
és csókod akkor is elér hozzám, akkor is
megtalál bár örök lesz már a létből font határ
ami közted és köztem áll...

Küldte: Végh Mária       Dátum: 2006. június 13.
Megjegyzés: "Mara verse Kanadából"

Végh Mária

Nem hiszem

Nem hiszem hogy odafenn az égen
A sok-sok csillag mind aranykerék
Én nem hiszem, hogy odakinn a réten
A vadvirágok mondanak mesét.

De elhiszem, hogy őszi éjszakákon
Mind lehull a sárga falevél
A holdvilágra ráterül az álom
És csak Terólad, Terólad mesél.

Csak ha Te mondod hiszek a meséknek
Nem bánom, hogy más mit mond nekem
Álmaimban mindig csak kereslek
Mert szeretlek, csak nagyon szeretlek!

Küldte: Komáromi János       Dátum: 2006. június 12.
Megjegyzés: "mert vannak sorok, amiket írni kell..."

Komáromi János

Mert így akarom...

Kezemben tartalak,
rabom vagy Kismadár!
Éledő vágyad, sóhajok
kalitkájába zár.
Végig simítalak
és bár még ellenállsz,
a ruhád alatt lüktet már a tested,
érzed "elested".
Mikor bőrödhöz érek
és nem kérek, de
követelek, kicsit harcolsz,
de gyorsan megadod magad.
Fejed hátra hanyatlik
és én lágyan csókolom végig
márvány-ívű pelyhes nyakad.
Ruháid engedelmesen hagynak el
mint a hólepel tavasszal
a földeket.
Folyó a karom és tested
ívelő hidat épít fölé.
...mert így akarom...

Nincsenek már titkaid
az enyém minden gondolatod.
Fátyolos szemeid mögé
rejtem el az időt.
Ziháló lélegzeted,
már mindent betölt.
Bőröd pórusai
mohón isszák magukba
simogató leheletem.
Már mozdulnál,
már csókolnál
de nem engedem.
Arcodra vágyak
pírját gyújtom,
már tombol az élvezet,
de tovább nyújtom.
...mert így akarom...

Szempilláid megremegnek,
testeden hullámok futnak át,
ajkaim fent is lent is
nyitják a kéj kapuját.
Kitárod magad nekem,
enyém már mindened.
Nincs rejtett részed
mit nem birtokoltam.
Úgy érzed a csúcson vagy
és már zuhanni vágysz...
De én még nem engedem!
Még nem lehet!
Még nem akarom!
Még szállj tovább,
Angyalom!
Egyre csak beszél
szemérmeddel a szám.
Még tovább kutatok.
Már a bőröd alá is befolyok,
én vagyok testedben a vágy.
Már nem vagy ura magadnak.
Én viszlek tovább!
Emellek, repítelek!
Minden sejted átjárom,
egész lényed kéjjel itatom át.
Izmaid összerántom,
majd elernyesztem.
Testedben a gyönyör
hullámait gerjesztem.
Lassan magadba öleled
a végtelen teret,
múltat és jövőt tagad meg
vonagló jelened.
Testedből források fakadnak
zuhognak és magukkal ragadnak.
Hegyek születnek
és korlátok szakadnak át.
Szemedből könnycsepp indul útra,
sikoly szakad fel újra, meg újra.
Kiáltasz lázba, könnybe fúlva.
A kéj elönt,
tehetetlen vagy.
Szorosan tartalak,
hiába vergődsz
vágyad szítom tovább.
Kegyetlen vagyok!
Csak élvezd!
Látni és érezni akarom!
Hírtelen egyetlen
ponttá zuhansz,
majd kitárulsz
és mindent magadba fogadsz.
Lüktetsz, mint a
születő világegyetem.
Akár a teremtő Ősrobbanás,
szakad ki belőled sóhajod.
Újra és újra megszületsz.

S mikor elcsitulsz,
lágyan takar be karom.
...mert így akarom...


Komáromi János

Most ölelj!

Most ölelj!
Most itt vagyok!
Most csókolj!
Nem lesznek holnapok.

Most szoríts!
Most itt vagyok!
Most kiálts!
Nem voltak tegnapok.

Ez az a pillanat,
amire vártál.
Azt adom neked,
amit titkon kívántál.

Rabod leszek és
urad is egyben.
Csak engem szolgálsz
és győzöl felettem.

Egyetlen perccé válik
az egész élet.
Nem hallasz több hangot,
nem látsz több képet.

Örök kéjt hoz
ez az egyetlen pillanat.
Csak a lángoló test
és semmi gondolat.

Most ölelj!
Mert ha nem leszek,
hiába fúrod majd fejed
könnyekkel áztatott párnáid közé.

Most csókolj!
Mert ha elmegyek,
hiába rejted majd remegő szád
kéjes sikolyok vagy csillogó szemeid mögé.

Most szoríts!
Mert ha elengedsz,
hiába vágyod majd újra
az örökre elillant pillanat varázsát.

Most kiálts!
Mert ha elveszek,
hiába keresel majd sírva,
többé sehol sem találsz rám.

Küldte: Kasza Ibolya       Dátum: 2006. június 11.
Megjegyzés: "Az én versem"

Kasza Ibolya

Merre vagy?

Mint a gyémánt szikrázó fénye, úgy verődött vissza
a nap fénye az épületekről.
Jó reggelt, pillanatnyi boldogság.
Hallod?
A madarak milyen gyönyörűen énekelnek,
szívük, hangjuk tele van boldogsággal.
Különös érzékkel tudják, belőlem kiűzni a szomorú gondolatokat.
Hol jársz?
Merre vagy?
Kire néz két szemed, kit csókol szád, kit ölel két karod.
Várlak mint szomjas virág, éltető tavaszi langyos esőt.
Pillanatnyi boldogságom gyere ölelj, és szeress.
Csodáld velem a föld szépségeit, a hegyek havas csúcsait,
a szikrázó kék eget.
Ma boldog akarok lenni.
Soha többé, nem akarlak elveszíteni.
Kezed, soha el nem engedni.
Szíved, rabul ejteni.
Bár meddig kell várnom.
A türelem kék madara egyszer eljön.
Akkor a pillanatnyi boldogságból állandó szerelem lesz.
Most még nagyon üres a szobám.
Párnám rólad mesél.
Lábam előtt kuporog a csend.
Ólomlábakon jár az idő.
Csak remélem, egyszer ide érsz.
Én várlak.


Kasza Ibolya

Tavasz

Tavasszal minden újra éled
Százezer virág bontja, szivárványszínű szirmait.
Ezt köszönhetem, én néked.
Ez oly gyönyörű
A pillangó is újra éled.
Boldogságot hozó csillámporral, be szeretné teríteni a világot.
Hogy mindenki érezze, ha csak egy pillanatra is,
azt a kimondhatatlan boldogságot, amit ő érez.
És mindenki szeméből kitörölni a fájdalom, a bánat könnyeit.
És szálljanak vele a felhőtlen, szikrázó kék ég felé.
Nem kell, hogy együtt élj velem.
Csak gyere és szeress!

Küldte: Mácsai Melinda       Dátum: 2006. június 11.
Megjegyzés: "Ez a vers akkor született, mikor eljöttem a Kedvesemtől. Elkeseredett voltam, s reménytelennek éreztem mindent. Ki kellett írnom... Kiírtam. "

Mácsai Melinda

Megerősítésre várva

Mikor nem mondod, hogy szeretsz,
Belső hangom biztat, hogy ne legyek reménytelen.
Mikor rám nézel, de nem látsz
Kétségbe esem.

Mikor mosolyogsz, de nem örülsz,
Fájdalmasan rándul össze szívem.
Mikor beszélek hozzád, de nem hallasz,
Elszáll minden erőm.

Mikor simogatlak, de nem érzel,
Félek.
Szemeidbe elveszve, mégis látok kiutat,
Egy egyszerű erő, mely mindent megmutat.

Csak örülj velem, ha mosolygok,
Láss engem, ha én látlak téged.
Hallj, ha hozzád szólok.
Ha megérintelek, jelezz, hogy érzel.

Megerősítésre várok. Tőled!
Azt kívánom, érezz magadban.
Tudd, hogy mindig melletted vagyok,
Veled vagyok és vigyázok Rád…

... míg akarod, hogy vigyázzak.

Küldte: Hlatki Katalin       Dátum: 2006. május 30.
Megjegyzés: "2005-ben jelent meg édesanyám, Mészáros Mária első verseskötete Sorsjáték címmel, amelyből ezt a szép verset küldöm minden kedves verset szerető embernek."

Mészáros Mária

Kérés

Úgy érints,
mint hópihe száll
napfényben fürdő ágra,
szívem melegére
dideregve várva.

Nézz rám,
mint hosszú út után a Vándor
először érve érintetlen tájra,
annak minden csodáját
Mindörökre magába zárja.

Csak akkor ölelj,
Ha ünnepnek érzed a Percet,
Szívedben őszinte a Vágyad,
Hogy veled két testből
Eggyé váljak.

Küldte: Dézsi Gábor       Dátum: 2006. május 20.
Megjegyzés: "Hogy kedvesemnek megfeleljek, elgondolkoztam, mi is legyek?
Köszönöm a lehetőséget."

Dézsi Gábor

Mi legyek?

Ha vidám vagy, boldog leszek,
mert mosolyod az életem.
Ha bánatos vagy, szél leszek,
hogy felszárítsam könnyedet.
Ha folyó vagy, szikla leszek,
hogy átöleljem medredet.
Ha homok vagy, nap leszek,
hogy simogassam felszíned.
Ha növény vagy, eső leszek,
hogy tápláljam a leveled.
Ha bármi vagy, megtalálom mi legyek,
mert nélküled üres csak az életem.

Küldte: Varga Csilla       Dátum: 2006. május 20.
Megjegyzés: "Csilla vagyok, 22 éves. Köszönöm a lehetőséget, hogy megörökíthetem itt a versem, ami annak az embernek íródott, akit szeretek. Beteljesületlen szerelem, aminek a súlyát még mindig szívemen viselem."

Varga Csilla

Ha Rád gondolok...

Ha Rád gondolok, boldogság járja át a szívem
Ritmusa nem dobol mást, csak annyit,
Hogy nekem Te vagy az életem!
Gondolatom, érzékem, Téged kíván,
Nincs nappalom, se éjszakám.
Te vagy az, kire oly rég vártam,
Keserű életem nyomasztó szakaszán.
Ki új életet, álmokat adhat,
Ami által szememben most könny fakad.
Rád találtam, mégis elveszítettelek,
Pedig minden vágyam az volt,
Hogy boldoggá tehesselek!
Hozzád hű lennék örökké míg élek,
Mert számomra lételem vagy:
Mint a Nap, a Víz, a Levegő, egyszerűen
Maga az Élet!


Varga Csilla

Szakítás után

Egy téli estén sodort feléd a végzet,
Szemedbe néztem és egyből felismertem,
Hogy nekünk találkozni kellett.
A sors ebbe is beleszólt és nekünk
Menni kell, bárhogy is fáj.
Miattad csillog szememen a könny,
A szép együttléteket mégis köszönöm!
Ezek nem könnyű percek, érzem a szívem reszket.
De mosolygok, mintha nem fájna,
Úgy, mint amikor először megláttalak.
Szívem oly sokat érez, ami sosem múlik el teljesen,
Mert feledni Téged nem lehet.
Boldog lehet az-az ember, aki Téged szerethet,
Feléd nevethet, Veled lehet...
Csókod lángja most is számon ég, Amiből olykor azt éreztem, hogy talán
Te is szerettél.
De az idő megmutatta, hogy nincs szükséged rám
És el kell válnunk, bárhogy is fáj.
Ha rám találnál: egyszerűbb lenne az élet...
Ha viszonoznád szerelmem: nagyon boldog lennél velem...
Annyi mindent írnék, ami szép, ami jó,
De szívem vágya le nem írható!
Csak egy kis emlék. Ez marad meg belőled, szívemben örökké!