Küldte: N-Orbán István       Dátum: 2006. május 11.
Megjegyzés: "Nemeskéri-Orbán István - Szabadfoglalkozású közgazdász - Publikációi 1988 óta jelennek meg. Versei, folyóiratokban és antológiákban olvashatók. "

N-Orbán István

A búzakalász

A búzakalász szőkesége
a legszebb szőkeség,
mert büszkén lengedez
az acélos aranybarna
életet tartó szalmaszálon,
mint nyúlánk
testeden szép fejed.

Az ég kékje a legszebb kék,
a nyári búzamező felett
ahova ember vágyik,
a világűr, s a délszaki
tengerek, minek
csillogásából tükröződik
meleg tekinteted.

A nap sugara, tüze,
az energia mi megérlelt ,
mi végtelen tömeget
megmozgatni képes,
gigantikus forrása
életünknek
mind belőled árad.

Az öled a legfinomabb párna,
hova lehajthatom fejem, combjaid
mint a kévébe rakott szalmakupac,
tested illata a legszebb,
mint a vágott kalászé,
mit szellő hordoz
az éteren át felém,

Formás tested
a legszebb forma,
mi megihleti
az alkotó képzeletet,
mint a búzaszemben rejlő,
megformált élet.

Belőle fakad minden:
a múlt, jelen s jövő,
a remény a bánat
a szerelem és a
éltető magba oltott
újjászületés.

Küldte: Edit Sweet       Dátum: 2006. május 9.
Megjegyzés: "Az én versem"

Edit Sweet

Vágyódás

Elmélázom néha mennyire akarlak, mennyire kellesz, milyen nagyon szeretlek téged!
Sokszor nem érzem, te is így érzel-e, így éled-e meg ezt az édes szerelmet.
Vagy csupán az én gondolataim szárnyalnak ily nagyon tőled?
Válaszra hiába várok, te nem nyílsz meg ennyire. Visszatart valami, pedig nem kéne!
Tudom, hogy akarsz, tudom, hogy kellek. Kérlek ne titkold ezt! Adj több szerelmet!
Miénk a holnap, miénk lehet az élet... csak akard! Merd kimondani,
Hogy én vagyok számodra az egyetlen, hogy egyedül csak én kellek néked!


Edit Sweet

Édes-keserű szerelem...

Fáj a szívem, gyötör a kétség. Fáj a lelkem, nő a sötétség.
Egyre kevésbé értelek téged, pedig nagyon őszintén szeretlek.
Ha együtt vagyunk, akkor élek! Vidám a lelkem, boldog a szívem!

Amikor nem vagy itt mellettem, őrülten hiányzol kedvesem. Szeretem a hangod, a tekinteted, gonoszkodó természeted.
Szeretem a mosolygó szádat, vágytól forró csókjaidat.
Szeretem a kezed, mely hosszan, el-el kalandozva símogat.
Amikor csókolod a testem, hírtelen felizzik mindenem!

Amikor eggyé válsz velem, a boldogság tengerén evezek,
majd ölelő karjaid között aléltan vergődöm. Szinte lebegek!
Ilyenkor csak azt kívánom én, hogy ez a tenger végtelen legyen,
S csak a boldogság szigetén ébredjünk fel, Te és Én, egyetlenem!

Küldte: Szita Zoltán       Dátum: 2006. április 9.
Megjegyzés:

Szita Zoltán

Az érzelmek játéka

A színtiszta szerelem mindig az érzelmek játéka,
azt is mondják, csupán nézőpont kérdése az egész:
és hogy éppen mikor, hol és merre, vagy most,
mert az lehet tisztán plátói, vagy vad, és viharos.
Vagy most talán mégse, mert nem kérsz belőle,
mert vagy túl sok, vagy talán mérhetetlenül kevés
vagy nem viszonzod kellőképp, esetleg elkéred előre,
s ha gyenge vagy, majd ettől kapsz újult erőre
és mindegy hova írom a neved, s hogy merre mész!
Előre, vagy lassan körbe-körbe, néha meg hátra,
esetlen tétován csak ide-oda, vagy egy hűs szobába.
Mint egy greffityt, mindig úgy írom fel a nevedet,
mert tőled vagyok zajos, és már minden oly zavaros
hogy mikor mi történik éppen velünk, és most.
Amikor majd téged a szerelem oltárához viszlek,
miközben óvva, féltve, a két tenyerembe veszlek
és magamtól is kissé elpirulva, kábultan szeretlek.
Vagy éppen sírva és mosolyogva, esetleg nevetve,
gyönyörű fohászokat suttogok mind a két füledbe
amikor ha te velem vagy, és soha senki mással,
mindig együtt nevetünk a csillogó szemlátomással
vagy amikor sietsz, úszol, vagy csak táncolsz,
ha megölelsz, ellöksz, vagy magadhoz láncolsz
te kedved szerint mondhatsz feketét vagy fehéret,
én mindenem neked adom, örömöt, bút, vagy szerelmet.
Mely szerelem, téged talán soha meg sem éget!
És írsz majd a szerelemről egy gyönyörű szimfóniát,
én pedig elfogadom megadón legyintve, az iróniát.
Mikor azt hiszed majd, hogy előtted hever már minden,
de másnapra kiderül hogy már semmid sincsen
hisz mégsem csak a tiéd az ég, a föld, meg a világ!
Akkor majd végre kimondom hangosan áldva a neved,
hogy biztosan tudd, valaki szeret: én Kedvesem!
Most azonnal, mindig, vagy esetleg majd máskor,
meglepődsz mindig ha szembejössz, a csodálkozástól.
Mert egyszerűen nem lehet téged, már nem szeretni!
De lehet veled sírni, mosolyogni, vagy nevetni.
Hisz nekem az sem mindegy, hogy te mikor merre mész,
és hogy ebből melyik irány, a részegítő józan ész.
És a két gyönyörű melledre, szádra, majd újra vissza,
ahogy a tested, forró csókjaimat oly mohón issza
és lám, mennyi szédítő ajándék: a gyönyörök kútja!
Miért is tagadnánk, hisz hazug volna minden szándék,
hát ne leplezzük tovább, hogy ránk majd mi vár még!
És azt sem hogy én téged már oly régóta szeretlek,
azt meg pláne ne, mióta a nevemet, a nevemen nevezted.
Hiszen a kettőnk érzelme mindig oly viszonylagos,
pont úgy, ahogyan ez a mindennapi szerelem:
ahogy eddig is volt, fénylően tiszta, néha meg zavaros!

Küldte: Perle       Dátum: 2006. április 9.
Megjegyzés: " A versemhez fűződő gondolat könnyeket csal a szemembe, de mégis leírom: néha nehéz vágyódni, mert az elvágyódás is keserű."

Perlék

Rabul ejtett a szemed csillogása

Rabul ejtett a szemed csillogása, mikor tétován indultam feléd.
A baráti kar elindított, a rejtett titkok mezején.
Megsebzetten, sebeim nyalogatva, meddig bírom, vajon meddig még?
S Te mutattad rögtön az utat, pedig nem is ismertelek még.
Mily egyszerű megoldás, két út, mely lassan bezár.
Választottam, mert a választás rajtam áll.
Te segítettél. Karod felém nyújtva, öleltél féltőn, én reszketőn.
Visszaadva tested ölelése, érzékeim alvó tengerét.
Boldog órák, röpke pillanatait szíved mélyében rejtsd majd el.
Titkok serlege itatsz újra és újra, édes álomba elringatózva,
mert rabul ejtett a szemed csillogása.
Ragyogó mosolyod küldd felém.

Küldte: Kiss Eszter       Dátum: 2006. április 9.
Megjegyzés: "Ezt a verset egy nagyon kedves férfinak írtam, aki közel került hozzám. "

Kiss Eszter

Roli

Oh szívem kis ostoba
újra dobban s zokogja
hullajtaná könnyeit arcodra
az arcra: mely e kis szívet
megdobogtatta.

De öröm könnyek ám ezek
s még: bár nem is ismerlek,
mégis ismerős érzések:
érzések melyek szívemen
talán szívednek gyülekeznek.

Ha engeded szívemnek
hogy nyíljanak szavai
szavai az érzelemnek
mely benned születnek
szívem megnyílik szívednek

Küldte: Mácsai Melinda       Dátum: 2006. április 9.
Megjegyzés: "Ez tulajdonképpen nem versnek minősül, a szememben mégis az. Azért nincs versszakokra bontva és szépítve, mert ez így jött. S ilyennek kell lennie. Mert ez egy vallomás. Azért küldöm el ezt a verset mert tökéletesen tükrözi azt, hogy mi játszódik le bennem minden egyes nap mikor el kell, hogy váljak a Kedvesemtől. "

Mácsai Melinda

Egyedül vagyok itt, e poros magányban

Egyedül vagyok itt e poros magányban. Szívem néha felsóhajt érted, de hiába. Halk kiáltás a magány sűrű korom sötétjében. Nem tudok meglenni nélküled. Nem tagadom. De most mit csináljak így egyedül? Azt hiszem egyszerűen csak sírok utánad. Mást úgy sem tehetek. Vagy mégis? Nem hiszem. Erre ítélt a sors, hogy egyedül legyek most, s erősen gondoljak rád. Vékony hegedű szól valahol a távolban jelezve azt, hogy figyelsz rám. Figyeled minden mozdulatom, minden lépésem, minden szavam, s minden érzésem. Hiányzol te drága Angyal. Mikor a reggeli napsütés megvakítja a látót szemem szorosan, tartom, nehogy én is megvakuljak s soha többé, ne lássam eget rengető mosolyod gyönyörűségét. Mit tegyek, most ennyire egyedül? Csak bámulok kifelé az ablakon s csendben figyelem a felhők örökös táncát. Hiányzik fénylő mosolyod, bőröd finom puha bársonya mely engem is, simít, ha hozzám bújsz. Igen azt szeretném, ha hozzám bújnál, ha karom szorosan tarthatna, hogy soha többé ne hagyj el. De most mégis egyedül vagyok eme fantasztikus magányba. S te! Hol vagy? Drágám merre jársz? Miért nem vagy itt? Kérdem én, lassan elcsukló hangon. Nem tudok már beszélni sem. A sírás fojtogat annyira, hiányzol. Ha itt lennél az örömtől sírnék. Nevetnék, kacagnék, s csak a tiéd lennék. Örülnék neked. Oh egyetlen drága csillag bogaram! Miért szakít el minket a hétköznapi élet egymástól. S csak a hétvége enged minket közel egymáshoz. Nem is tudom, mit mondhatnék még. Talán már semmit. Talán még mindent. Azt tudom, hogy Te vagy a Párom, Te vagy a Kedvesem, te vagy az életemnek egyetlen értelme. Tudod, ha mellettem aludnál soha, de soha nem engedném, hogy elmenj tőlem, mert szívem csak érted ég s dobban, te vagy az, ki újra szóra bírta a rég elhallgatatott hangot a szívemben.

Küldte: Körösné Anna       Dátum: 2006. április 9.
Megjegyzés: "Valentin napra írtam a férjemnek"

Körösné Anna

Örök szerelemmel

Örök szerelemmel szeretlek Téged
Forrón és kitartón, mióta ismerlek.
Összefonnak bennünket az eltelt évek,
de érzésünk azóta egyre csak mélyebb.

Néha fáj, nyilal a szívem,
hogy elveszíthetlek Téged.
Vigyázok rád. Óvom egészséged.
Maradj meg Nekem, amíg csak élek!
ÖRÖK SZERELEMMEL szeretlek Én Téged!

Nem kell kimondanod - érzem!
Tudom, hogy Te is szeretsz és féltesz,
S bár az évek múlásával változott az "Énem"
de cseppet sem fakult, ragyog még a fényem!

Hiszen Te vagy 25 éve a férjem,
Így életem ÖRÖK SZERELEMMEL élem!

Baja,2006.02.12.

Küldte: Szalai Krisztina       Dátum: 2006. február 28.
Megjegyzés:  

Szalai Krisztina

Kinn hóvihar

Millió hópihe szerteszét cikázik,
Amint a szél, égszitáján játszik,
Bókolva borzongnak a hókucsmás fák is,
Vad táncuktól mindenki csak fázik.

Ahogy elül odakinn az orkán dala,
Úgy nyugszik Tőled lelkem vihara,
Rád gondolok, bizserget tested illata,
S mosolyod, karod meleg otthona.

Elfeledve mindent magadhoz öleltél,
Tegnap ilyenkor nagyon szerettél,
Édesen, ringatón az öledbe vettél,
Meleg mézeddel boldoggá tettél.

Jó érzés itt benn, a forró kályha mellett,
Érezni újra a szép perceket,
Amint hozzám simulva egy lettél velem
Azt soha többé el nem feledem.


Szalai Krisztina

Csak a testem

Korgón, kiéhezetten feljajduló,
maró sóvárgás, a tudatalattiból
feltörő, forró, érzéki forrás,
mely bízik pótolni az űrt, a hiányod
most.

Most
kirobban, hévvel feltör, mint egy vulkán.
Csak a testem hagytad itt nekem sóhajjal,
vad vágyakozással, és lángolón.
Elsodor, feléget mindent az útjából
most.

Most
szerető lelkem veled ment, itt hagyott.
Csak a testem maradt meg nekem meztelen,
a gondolataimmal, tüzesen.
Fájón száguldanak közöttünk csapongva
most.

Most
az éter hullámain, forrunk össze.
Csak a testem maradt csupaszon, oly némán
vackomban gömbölyödve hidegen.
Mindennél jobban kívánlak megölelni
most.

Küldte: Banai Nikolett       Dátum: 2006. február 28.
Megjegyzés: "Banai Nikolett vagyok 12 éves. Nagyon szeretném ha megjelenhetne ezen a szép oldalon a versem ha lehet. Köszönöm a lehetőséget. " 

Banai Nikolett

Szerelemnek rózsafája

Szerelemnek rózsafája
itt nyugszik minden ága,
piros minden bimbója
de ha megillatozod:
kinyílik a szerelem rózsafája.

Küldte: Sulák Krisztina       Dátum: 2006. február 27.
Megjegyzés: "Sulák Krisztina vagyok, 31 éves. Szeretek verseket írni. Megnyugtat, ha kifejezhetem érzelmeimet. Ezt a verset a volt férjemmel történt eljegyzésünk előtt írtam.
Nagy örömmel tölt el, hogy közzétehetem a versemet, nagyon boldog vagyok, hogy ráleltem erre az oldalra. " 

Sulák Krisztina

Az vagy nekem...

Az vagy nekem, mint testnek a lélek
Minden nap szívem dobbanása egy veled, én benned élek.
A tűnő fényesség ezer ága, a boldogság gyógyító hűs holdsugára
Csordultig betölti lelkemet.
Kívánom, ahogyan férfitested éjjelenként a párnák közt betemet.
Szemed sugarának mámorító fényhatása,
Pillantásod tüzének olvasztó villanása,
Érintésed melegének bódító erőt adó kéjháza,
Ékesíti szívbéli mennyei berkemet.
Őrzöm e kincset, mint tinilány az első szerelmes üzenetet
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak mit tőled kaptam, s kapok
Ott vagyok otthon, hol a te szíved dobog
Hol gondolataid ezerszíne ragyog...
Hisz ahogyan rád találtam, magamra találtam.

Küldte: Kék Szemek       Dátum: 2006. február 27.
Megjegyzés: "Kedves Zsozírisz! Teljesen megfogott a honlapod, nem tudok nélküle meglenni, hol verseket, hol történetek olvasok, a jósdát látogatom stb. Magam is írok verseket, de ezzel nem dicsekszem, hisz messze állok a költészettől, csupán az érzések jönnek ki belőlem. Vettem a bátorságot, hogy írjak és elküldjem neked néhány gondolatom. " 

Kék Szemek

Szavak...

Szavak mit nekem mondasz,
Szavak miket nem hiszek,
Szavak bűvöletében élem életem.
Szavakból áll e vallomás,
Minden szótag egy állomás.
Szavak miket Te öntesz belém,
S nekem fájó e vélemény.
Szavak miket Tőled kapok,
S mikre szívemmel lobbanok.
Szavak miktől félek én,
Hisz leírva szép... s ezt érzem én,
Szavakkal suttog az érzelem,
Szavakkal súgom, hogy vagy nekem
De mit ér a szó... ha semmivé válik
A valóság rideg, s Te tudod ezt...

2006. február

Küldte: Kovács Magdolna       Dátum: 2006. február 27.
Megjegyzés:   

Kovács Magdolna

Vágyak

Vágyom szavadra, mely erőt ad,
Kezedre, mely megsimogat,
Vágyom ajkadra, hogy szomjamat oltsa
Szívedre, mely szívemmel dobban.

Küldte: Perle       Dátum: 2006. február 27.
Megjegyzés: "Búcsúzás, elköszönés, köszönet; ezek az érzelmek vezettek,
amikor ez íródott. "  

Perlék

Amikor kicsukott a kedves

Amikor kis hazámba értem, első gondolatom tehozzád ért el.
Boldog pillanatok remélve szálltak, s könnyeim peregve hullottak váltva.

Kicsuktál kedves, te tudod miért, bár én is tudom,
de tehetetlenség kísér. Haragva haragszom, ugyan - én irántad - soha nem
tudnék, ez csak amolyan látszat. Köszönetet mondok minden
pillanatban - azért is, hogy kicsuktál,- mert szeretve voltam.
Kívánság s remény karöltve járnak. Csak remélni tudom, hogy a boldog
pillanatok téged is megtalálnak. Nélküled, de általad szikrázom tova,
a gyöngyök fényére visszamosolyogva.

Köszönöm a veled töltött időket, - tanulságos volt - S újra boldog vagyok - élek!

Küldte: Nagy Gabriella       Dátum: 2006. február 27.
Megjegyzés: "Örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra. Olvastam verseiteket, és úgy gondoltam, hogy én is megosztom veletek az én verseimet, fogadjátok szeretettel."

Nagy Gabriella

Mikor szívem...

Mikor szívem sírva dobban érted,
ködpárás paplanban, hallgattam zenédet.

Rejtőztem fák odvás tövében,
csak a holdsugár csillogott az erdőségen.

Holdanyó fényben fürösztötte a csillagokat.
A kispatak lágyan csörgedezve tovahaladt.

Selymes fuvallat érkezett hozzám,
zengő hangod érces bársonyán.

Lehunytam szemem, s eltűnt a félelem,
Hallgattam szerelmes zenédet szelíden.


Nagy Gabriella

Dallam lennél...

Dallam lennél
ajkamon
forró csókkal
ébresztenélek
minden hajnalon.
Tündérálmod
lebegne
s én lennék lelked
víg szerelme.
Erdők, mezők
selymes vadvirága
szívedben
mindig úgy gyúlna a
szerelem lángja,
mintha dallam
lennék ajkadon
s te dúdolnál
egy fényes hajnalon...

Küldte: Venczel László       Dátum: 2006. február 27.
Megjegyzés: "Ez a vers tiszta szívből született. A feleségem és köztem 9 év kor különbség van! Eleinte sokan nem jó szemmel nézték kapcsolatunkat, de boldogan jelentem az idén áprilisban 15 éves boldog házasok leszünk!"  

Venczel László

Neked

Félsz tőlem mert fiatalabb vagyok,
Azt hiszed megunlak, s mindent itt hagyok.
Ne félj, hisz ketten legyőzünk mindent,
Te vagy nekem az, kiben mindig hittem.

Most már tudom, Rád vártam évekig,
Néhány csalfa lélek olykor félre vitt.
Aztán Rád találtam, összeforrt a sorsunk,
Együtt örülünk, s együtt van gondunk.

Nem hagylak el soha, többet érsz nékem,
Belehalnék ha, nélküled kéne élnem.
Te vagy a mindenem, Te vagy a napom,
Ne hagyj el soha, mert abba belehalok!

Küldte: Sebestyén Krisztina       Dátum: 2006. február 3.
Megjegyzés: "Sebestyén Krisztina vagyok és ez a versem egy kicsit bár szomorkás, de nem is lehetne más egy volt szerelem emlékében elidőzni. Nagyon szép honlap és nagyon jó itt megpihenni."  

Sebestyén Krisztina

Írok neked...

Írok neked egy verset
a szívemből egy könnyet,
a lelkem mosolyát,
tüzemnek szavát.
Éltem benned szép emléket
fájt is néha
s most benne élek
neveddel szívemen
hordozlak?
nem feledlek
csupán vele égek
s álmodlak.
Álmomban látlak
már nem a vágyak
éltetnek,
kapok egy csókot
végtelenül hosszan,
hozzá kis bókot
a bosszúm elillan:
s ébredek.
Az álmomban éltem
s veled égtem
egy röpke szerelmet.


Sebestyén Krisztina

Gondolat

Szemedre gondolok!
Hittem:csillagom
benne ragyog
s eldobhatom bánatom.

Ajkadra gondolok!
Reméltem:csókod
nekem tartogatod
tüzét szíveddel gyújtod.

Karodra gondolok!
hogy felém nyújtod
s ölelésedben adod
szeretetben holnapod.

Könnyemre gondolok!
fájt a játékod
szép mosolyod
másnak tartogatod.

Szívedre gondolok!
látom:senki vagyok
Álmodba látok
s hallom kacajod.

Rád nem gondolok!
nem éri meg a pillanatot
feledni vágyok
s nem érezni hiányod.

Rosszat nem kívánok!
találd meg boldogságod
s ha megtaláltad
neked is lesz gondolatod.

Küldte: Rózsaszirom       Dátum: 2006. február 2.
Megjegyzés:  

Rózsaszirom

Tudod, mi a szerelem?

Tudod, mi a szerelem?
Ha két patak összeér,
s együtt futnak tova,
és meg nem mondja
senki emberfia,
miért jó nekik így,
egymásba simulva.

Tudod, mi a szerelem?
Odabújni
Csöndesen a másikhoz
És azt gondolni,
Szavak nélkül
Megköszönni,
Megköszönni...

Tudod, mi a szerelem?
Egymás szemébe nézni,
Benne a Mindenséget
Észrevenni,
És csak menni, menni,
Minden könnyet letörölni,
És a kedvesedet átölelni...


Rózsaszirom

Lehoznék néked...

Lehoznék néked ezernyi csillagot,
Ha érte szemed fénye rám ragyog.
Odébb lökném azt a hegyet,
Mely utamba áll, ha hozzád megyek.
Kimerném a tengert gyűszűvel akár,
Ha tudnám, hogy a parton Te vagy, ki vár.
Zsákba kötném a dühöngő szelet,
Bárhol meghalljam, ha hívsz engemet.
A napnak útjába állnék bátran,
Hogy örökké maradhass Te is nálam.
Megfognám a villámot puszta kézzel,
Hogy világítsak néked sötét éjjel.
S ha kell, a földet is odébb teszem,
Ezt is csak egyszer kell kérned, kedvesem.
Nem lenne messze a világnak pereme,
Ha tudnám, hogy ez lenne neked a kedvedre.
A csodás múltba utaznék Véled,
Vagy tán a jövő titkait kéred?
Egy szavadba kerül, s látod, már indulok !
Egy perc, és amit kérsz, azzal már itt vagyok.
De hiába teszek csodákat: érted,
Nem csodát akarsz - mással is beéred.

Küldte: Henrietta Csere       Dátum: 2006. január 21.
Megjegyzés:  

Henrietta Csere

Ha lenne pénzem rengeteg...

Ha lenne pénzem rengeteg,
vennék kastélyt, erdőt réteket!
Elvinnélek magammal Téged is oda,
Te lennél a világ legboldogabb asszonya.
De sok pénz mögött sok a bűn és hamisság,
nem kell nekem ilyen áron boldogság.
A lényeg az, hogy velem vagy és szerelmet kapok,
így örülök, hogy az lehetek aki most vagyok!

Küldte: Bakos István       Dátum: 2006. január 20.
Megjegyzés:  

Bakos István

Ébren is rólad álmodom...

Ébren is rólad álmodom,
hogy mért van ez, már jól tudom.
Egy érzés fűti lelkemet,
mely nem más, mint a szeretet.
Megszeretni téged nem volt nehéz,
mert az egész lényed
akár a méz.
Édes vagy, kedves vagy,
szívemnek gyöngyvirága,
Bájodnak, mosolyodnak
nincs világon párja.

Küldte: Rózsaszirom       Dátum: 2006. január 15.
Megjegyzés:  

Rózsaszirom

Éjféli dal

Éjféli dal a lényed nekem,
Mindig vissza hív e dal.
Mindig vissza vágyok hozzád,
Hiszen szíved engem akar...

Éjféli dalnak édes szárnyán,
Olvadt össze testünk lassan...
Minden ritmus dobbanásra,
Táncba fogtunk lassan...lassan...

Éjféli dalnak vége...vége...
Testem most is lázba forr.
Úgy táncolnék most is veled,
Veled most is, csak is veled,
Hiszen zenénk nekünk szól...

Küldte: Horváth Marcsi       Dátum: 2006. január 14.
Megjegyzés: "Nagyon jó az oldal, s megköszönöm, ha felteszed ezt a versemet."

Horváth Marcsi

Szeretlek téged

Tiszta szívemmel,
Legszebb szerelmemmel.
Szeretlek téged
Szemed csillogó, fényed.

Mosolyod azt a szépet,
Kedves nevetésed.
Életvidám léted.
Minden kecses lépted.

Látványod s közelséged,
Bárcsak mindig nézhetnélek
Téged, téged, téged
Mert nem lehet soha elég belőled

Küldte: Szalkai Katalin       Dátum: 2006. január 11.
Megjegyzés: "14 éves vagyok. Küldök két összefüggő versemet. Nagyon szerelmes voltam amikor írtam az Egyoldalú szerelem című versemet. A Vége című versemet akkor írtam, amikor mérges lettem a fiúra, és kiszerettem belőle.(persze ez eltartott pár hónapig). Nem tudom, hogy valaha viszem e valamire a verseimmel, de azért pont ide küldöm, mert megtaláltam ezt az oldalt, és nagyon megtetszett.
Üdvözlettel: Szalkai Katalin "

Szalkai Katalin

Egyoldalú szerelem

Sem a szélben, sem a fagyban,
Sem a hideg virradatban,
Soha semmi pillanatban
El nem hagynám gondolatban.

Pompás, szőke, irgalmatlan,
Minden szép, mi terajtad van.
Kér a szívem, kér a lelkem,
Szeretlek én szőke hercegem!

Ha igaz a szív megtörten,
Kár megvetni,
Inkább szerelemben dédelgetni.

Panaszkodni én nem szoktam,
Bármekkora volt fájdalmam,
Szerelmet sosem hazudtam,
Gyötrődésem olthatatlan.


Szalkai Katalin

Vége

Véget ért a szerelem,
Nem gyötrődöm már,
Nincsen kő a szívemen,
És ez nem kár.

Vártam én rá több hónapot,
De nem hivatott papot.
Nem bánom már, nem sajnálom,
Van most már új "barátom".
Őt szeretem, őt kedvelem,
Nem kell a szőke herceg nekem!

Szőke herceg rozsdás "motron",
Roboghat az országúton.
Engem már nem érdekel,
Az életemből tűnjön el!

Küldte: Körösné Anna       Dátum: 2006. január 10.
Megjegyzés: "Ez egy korombeli-aki én vagyok- szerelmes verse a férjéhez. "

Körösné Anna

Egyetlenemnek!

Tenéked írom most e versem, Egyetlenem!
Soraimat előtte rímekbe kell szednem.
Érzésem oly erős, mi hozzád fűz,
Szívem mint egy katlan, miben nem alszik ki a tűz.
Ha velem vagy, szívem duplán zakatol,
Gyorsabb a ritmusa s közben hozzád dalol.
Ha hozzám érsz, lelkem is bizsereg,
Szerelmes érzés tölti meg lelkemet.
Illatod szeretem, szinte vágyok rád,
Bújj hát közelebb s jól ölelj át.
Forróság önti el testem minden tagját,
Kérlek, csillapítsd szerelmem kínzó szomját.
Szeretlek Téged, mint még senkit soha így,
Ne szűnjön meg soha, szeress Te is ugyanígy!
Szerelmünk oly erős, mint egy lánchíd,
Mindent kibírunk együtt, összeköt a hit.
S bár az évek, ha lassan is, de múlnak felettünk,
Szívünk egyre gazdagabb, hisz egymást Szeretjük!
Szeretném, ha ezt éreznénk nyugdíjas korunkra is,
Nélküled árva lennék - s gondolom - Te is!

Küldte: Nagy Miklós Zsolt       Dátum: 2005. október 1.
Megjegyzés: "Nem egy nagy szám, de szívből jött."

Nagy Miklós Zsolt

Vers egy lánynak

Van egy lány kit megismertem, szeme csillogásában elmerültem
Szebb volt, mint egy tengerparti naplemente, bárcsak együtt lehetnék vele.
Belenéztem szemébe, mely szebben tündökölt, mint egy naplemente.
Bárcsak együtt lehetnék vele.

Ajka érinti ajkamat, mely forrón összetapad,
Azt kívánnám, bárcsak örökké tartana.
Hirtelen felriadok, és rádöbbenek,
Ez csak egy álom, mely megszakadt.

Szépségére nem találni szavakat, mely elkápráztat, és magával ragad.
Szívemet rabul ejti, s nem akar elengedni.
Egy érzés mely megdobogtatja szívem.
Csak azt kívánom, Istenem, hogy együtt lehessek vele.