Küldte: Sarkady Márta       Dátum: 2007. június 30.
Megjegyzés: " Gondolataim... "

Sarkady Márta

Gondolatok

Ébredés
A sápadt hajnali fény a falon, tétovázik még, majd meghal a napon.
Álom-batyuját viszi az éj, vacog, míg felettünk a büszke Nap már ragyog.

Előttem az Élet
... bár gomolygó köd-füst fed minden jövő-képet.
S hogy visz az idő, egyre tisztábban látod:
a ködben eltűnsz te is, ahogy Utadat járod.

Mesél az Eső
ritmust kopog az ablakon,
titkos énekét merengve
hallgatom.
Elmeséli, hol gyűjtötte
cseppjeit,
s bánatát, hogy miért
ontja könnyeit.

Lelkemben Vadmacska dorombol Szelíden,
ha nem tartom jól, széttépi szívem.

Sem a Halál, sem az Élet
nem akkor jő, mikor kéred.

Küldte:Veréb Zoltán       Dátum: 2007. június 30.
Megjegyzés: " Szerintem soha nem tudok felérni egy igazi költő szintjére,
de mint versíró megmaradok. "

Veréb Zoltán

Egyetlen gondolat

Hatalmas felhők,
Nagy vándorok ők,
Mennek, mennek,
Mindig csak mennek.

Nem tudom, hová,
Talán világgá.
Csak araszolnak,
De van, hogy futnak.

Száraz a szél, mi
Őket elviszi,
Viszi az messze,
El nem fogy sose.

Édes napsugár,
Mi előugrál
A felhők mögül.
A Nap de örül.

Örül a mának,
Örül holnapnak,
Örül életnek
S egy szerelemnek.

Küldte: Helen Csok       Dátum: 2007. június 30.
Megjegyzés: " Nevem Ilona. Szeretem gondolataimat versben kifejezni
és boldog vagyok, ha megoszthatom mással. "

Helen Csok

Kívánság

Jó lenne mindenkit szeretni,
Aki engem viszontszeret,
Aki őszintén nyújt kezet.
Aki mosolygón rám tekint,
Aki elmegy, de visszaint.
Aki a jobbomon halad,
Aki mindig velem marad.

Jó lenne mindenkit szeretni,
Akkor is, ha nagyon nehéz.
Azt is ki jön, és rám se néz.
Vagy, ha rám néz, de mégse lát.
Aki felró minden hibát.
Aki vádol, ha nincs miért,
Ki meghallgat, de meg nem ért.

Jó lenne mindenkit szeretni.
Elfogadni más igazát.
Nem aratni, csak mindig vetni...
Szebb lenne tőle a világ!


Helen Csok

Szavak

Szavak!
Csodálatos, mindenható szavak.
Ezerszínű üveggolyók,
Puhán lelkünkbe gurulók.
Símogató meleg szavak,
Mint rózsaszirmok hullanak
Igaz szavak. Őszinték, mélyek,
Emlékké válnak, s bennünk élnek
Örökre.

Szavak!
Ostorcsapásként zúduló szavak.
Jégeső fagyos cseppjei,
Sziklák szögletes élei,
Sértő, bántó, hideg szavak,
Mint koppanó jég hullanak.
Fájón, mélyen lelkünkbe vájnak,
Emlékké válnak, s bennünk fájnak,
Örökre.


Helen Csok

Örülj a mának

Amíg az őszi nap melenget,
s te mélán hallgatod a csendet,
szeretnéd eltagadni titkon,
a tél is itt jár már a sarkon.
Ne siránkozz, hogy jobb volt nyáron,
ne élj a múltban mindenáron.
Örülj a mának!

Amíg vannak, akik szeretnek,
van értelme az életednek.
Mindegy, hogy rohannak az évek,
ha érzed melegét egy kéznek.
Még érdemes reggel felkelni,
ha van kinek kenyeret szelni.
Örülj a percnek!

De ha mégis magány a sorsod,
ha a gondot egyedül hordod,
erőt is ad hozzá az élet.
Találd meg mindenben a szépet.
A nap rád is úgy süt mint másra,
Ne gondolj hát az elmúlásra.
Örülj ,hogy élhetsz!
 

Küldte: Pokorny Ilona       Dátum: 2007. június 30.
Megjegyzés: "Én egy 75 éves özvegyasszony vagyok. Kassán élek. Csak 5 éve kezdtem verseket írni a férjem halála napján, eddig verseim tartottak életben... "

Pokorny Ilona

Gondolkodom

Súg mellettem a gép,
Előttem fehérlik a kép.
Hiányzom-e valakinek?
Ha nem lennék,
Észre vennék?

Küldte: Csata Ernő       Dátum: 2007. június 30.
Megjegyzés: " Az én versem. "

Csata Ernő

Öröklét

A mindenség
voltunk,
az Ige
s a semmi Egyben,
időtfaló
teremtő Tűz,
magunkba rohanó
forrás.
Vagyunk,
valami feketelyuk
koromsötétjében,
időszálon
hurok
és leszünk
isten tenyerén
kétágú fénymag,
örökkön vibráló
idő.

Küldte: Harmati Kálmán       Dátum: 2006. december 22.
Megjegyzés: "Ezt a versemet 2002. decemberében írtam."

Harmati Kálmán

Üdvözlégy Karácsony!

Üdvözlégy Karácsony, üdvözlégy Jézus!
Üdvözlégy Mária, kinek fia Krisztus!
Üdvözlégy Szentlélek, üdvözlégy Istenünk!
Magyar Hazánknak, hozd vissza a hitünk!
 
Ismét közeleg a legnagyobb ünnep,
Jézushoz pásztorok újra egybe gyűlnek.
Beállok én is pásztorok sorába,
Dicsérem a Fiút, az Ő jászolában.
 
Messiást várunk, a Megváltó jöttét,
Bánja meg ember, most már minden bűnét!
Közeleg az idő, ütni fog az óra,
Tanítsad gyermeked ezért csak a jóra!
 
Tanítsad őt írni, tanítsad olvasni,
Tanítsad: mindig nemzetünk szolgálni!
Tanítsad hogy lelkük, legyen mindig tiszta,
Árpád földjét ők is vágyják mindig vissza!
 
E szolgálat terhes? Telve akadállyal?
Birkózz meg vele, mint futó a gáttal!
Győzd le a félelmed, Istenünk megsegít,
Regina Mária, ha fázol, melegít!
 
Nincs oly akadály, mit magyar le nem győzne,
a Szentföld neked itt van! A magyarok földje!
Vigyázzad és óvjad, mert sokan vágynak érte,
pedig ezt Isten Árpádunknak mérte!
 
Gondoljál Hazánkra, mint karácsonyfára,
díszítsed, és szépítsd, minden jót reája!
Írjad kis lapokra szeretteid nevét,
E lapokat pedig a fára, reá tevéd.
 
Lapokon a nevek íze egy sem fanyar,
Bácska, Bánát, Erdély, és minden, ami magyar!
Mikor Hazánk fáját feldíszítetted,
kötelességedet, csak akkor teljesíted!
 
Hamis szerződések, farizeus szavak,
magyarra többé, sohase hassanak!
Legyen Jézus minta, legyen Ő példakép,
Ki gonoszok között hirdette az Igét!
 
Születése napján, eljön majd a Földre,
Remélem itt marad, velünk, mindörökre!
Segítsük munkáját szeretettel, hittel,
őszinte és igaz, MAGYAR hevülettel!

Küldte: Valentinus       Dátum: 2006. november 11.
Megjegyzés: " Kedves Irodalomkedvelő Barátaim! Gyermekkorom óta írok verseket..."

Valentinus

Hulló falevelek

Dér csipkedi arcunkat mikor reggel, kimegyünk,
Hulló falevelek is az őszt jelzik minekünk.
Már elmúlt a nyár, szélfútta napok következnek,
A vándormadaraink is messzi útra keltek.

Viruló természet téli álomra készül már,
Elvétve bújik csak előre egy kis napsugár
Hogy melengesse szívünket egy kis időre még,
Visszagondolva nosztalgiázva nem olyan rég

Mikor még a felhők elbújtak fent a magasba,
Hogy a napfény szívünket tündökölve ragyogja
Be és örömteli derűs vidámságot hozzon,
Hogy Szerelmes szívünk viszonzásra vágyakozzon.

Őszi falevelek hullnak, a vándor is pihen,
Leveti poros csizmáját, és jövőnek üzen:
Tavasszal útra kelek, ha zöldell már a határ,
Amikor visszaérkezik sok költöző madár.

Addig pihenjünk, álmodjunk magunknak szép jövőt,
A természet megújulását, újra ébredőt.
Ősz és tél ne hozzon senkinek szomorúságot,
Inkább derűsebb ébredést és sok boldogságot.


Valentinus

Béklyóim eldobtam

Harminchat év végre elmúlt, újra szabad vagyok,
Béklyóim messze eldobtam, vígan szárnyalhatok.
Boldogság elkerült, nagyon sokáig kerestem,
Hittem hogy csupán múló légvárakat kergettem.
Börtönben éltem én, sok mindent nem is kaphattam,
Az igazi boldogságról csak álmodozhattam.

Álmaimban sokszor jártam Boldogság Szigetén,
Istenhez fohászkodva valóságot kértem én
Hogy egyszer az álmaim igazivá váljanak,
Szerelem Angyalai végre rám találjanak.
Ezerszer hittem magamban, hittem a Sorsomban,
Reménykedtem a szép jövőt ígérő holnapban.

Nem tudtam, mit tegyek, családom vagy a Szerelem,
Állandó gyötrődés, vagy boldogságos érzelem?
Vágytam egy jobb létre, örömre és szebb jövőre,
Felkértem volna Afroditét egy perdülőre
Hogy majd segítsen kitörni ebből a béklyóból,
Felébreszteni a hosszantartó mély álmomból.

Ifjúságom tovatűnt, éveim már elszálltak,
Tegnap azonban szememben örömkönnyek gyúltak.
Véget ért egy hosszú fejezete életemnek,
Jövőre gondolok, reményt adva képzetemnek
Ahhoz hogy végre a boldogságom révbe érjen,
Minden madár eztán csak a szépről énekeljen.

Harminchat év végre elmúlt, újra szabad vagyok,
Béklyóim messze eldobtam, vígan szárnyalhatok.
Börtönben éltem én, sok mindent nem is kaphattam,
Az igazi boldogságról csak álmodozhattam.
Új élet hajnalát, szebb és jobb jövőt adj nekem,
Imádkozva, hőn szeretett, Jóságos Istenem!

Zirc, 2005. Szeptember 09


Valentinus

Gyönyörű Hazám...

Mit jelent nekem Gyönyörű szép Hazám,
Fenyvesekkel, hegyes - dombos Magyar Hon,
Itt ringott fa bölcsőm, itt dajkált Anyám,
Bárhol jártam eddig, itt vagyok otthon.

Apám itt adta az első ceruzát,
Írás szeretetét tőle jussoltam,
Itt szívtam magamba tinta illatát,
Költészet alapját nála tanultam.

Szép Bakonyomba mindig visszatérek,
Lágy szellők simogatják az arcomat
Mikor madárkák fülembe zenélnek.

Hűséges szívvel Hazámat imádom,
Nem hagynám el én örökre sohasem,
Falucskám vár mikor nosztalgiázom.

Zirc, 2006. 01. 28


Valentinus

Magyarnak lenni...

Magyarnak lenni olyan csodálatos dolog,
Itt minden fa és fűszál énreám mosolyog.
Magyarországról elmenni soha nem fogok,
Mert ez az én hazám, jobbat sehol nem kapok.
Csodás hegyvölgyes Bakonynak szülötte vagyok,
Tiszta éjszakákon ragyognak rám csillagok.

Még a Nap is szebben süt rám, mert magyar vagyok,
Még álmaimban is csak hazámra gondolok.
Teszem a dolgomat mindig, hisz magyar vagyok,
Ha megkérdezik tőlem, köszönöm jól vagyok
Mert körülölelnek a bakonyi hegyeim,
Itthon is beteljesülhetnek az álmaim.

Magyar vagyok tiszta hittel, vallom és érzem,
Egyet akarunk mindnyájan itthon, ezt kérdem?
Széjjelhúzásnak vessünk véget mindörökre,
Béke legyen, hirdeti Szózat Mennydörögve
Hisz magyarnak lenni oly csodálatos dolog,
Itt minden fa és fűszál mireánk mosolyog.

Ország építő eleink oly hazát hagytak
Ránk és örömteljes szívvel arra gondoltak,
Hogy megbékélés és a szeretet lakozik,
Minden emberben, aki soha nem kárhozik.
Soha nem tagadja meg igaz magyarságát,
István király államalkotó igazságát.

Magyarnak lenni olyan csodálatos dolog,
Itt minden fa és fűszál énreám mosolyog.
Még a Nap is szebben süt rám, mert magyar vagyok,
Még álmaimban is csak hazámra gondolok.
Jöhet bármi vész én akkor is magyar, leszek,
Istenünkben és Magyarországban is HISZEK!

Zirc, 2005. 12. 11


Valentinus

Csak az számít...

Csak az a pillanat számít, amit megélünk,
Az élettől bármilyen áldást is remélünk.
Csak az számít, ha a megtalált boldogságunk
Révén magunknak biztos kikötőt találunk.
Csak az számít, hogy igaz Béke legyen végre,
Hogy bűn nélkül járulhassunk Isten elébe.
Csak az számít, hogy köpönyeget ne forgassunk,
Csak az számít, hogy Igaz Emberek maradjunk.


Valentinus

Hosszú az éjszaka...

Régmúlt emlékképei

Az álom elkerül, mert emlékeim gyötörnek,
Mint filmszalag előttem sietve lepörögnek.
Hajdan volt szép szerelmek, életemnek vágyai
Suhannak el tova gyötrődések mámorai.
Gyermekkorom gondtalan világát újraélem,
Kergetőzünk oly vidáman a zöldellő réten.

Édesanyám könnyes szemmel ágyam mellett pátyol,
Lázas arcom betegen izzik, tüzel, úgy lángol.
Simogatva vigasztalgat, meggyógyulsz majd lelkem,
Gyógyfüveket hozok néked kert sarkából menten.
Szomjas ajkam-homlokom vizes kendővel törli,
Életét adná, ne lássa gyermekét szenvedni.

Ifjúságom szép napjait újra megidézem,
Megpróbálom értékelni, hogy miért is éltem.
Vágyaimból, álmaimból mit hajtottam végre,
Istenemtől sikereket, szép karriert kérve.
Szép terveim lassacskán majd talán teljesülnek,
Amik eddig messze távol nagy ívben kerültek.

Ébredj ember ez a való, itt vagy most a mában!
Ne kalandozz álom adta rövid éjszakában.
Élj tovább a mának, tervezd holnap jövőd újra,
Csak Békére gondolj, soha ne a háborúkra.
A megtalált Szerelmedet becsüld meg ha itt van,
Köszönd meg most Istenednek imádsággal halkan.

Zirc, 2006. 11. 02.